A központi 6-os karton szerint „Haraszti Jánost” 1955. május 5-én szervezte be Solti László államvédelmi alhadnagy, a BM Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főosztály VI. (Mezőgazdaságiszabotázs-elhárító) Osztályának operatív beosztottja. A hálózatból 1957. október 23-án zárták ki. Az ügynök foglalkoztatásával kapcsolatos iratokat 1957. november 12-én irattározták azzal a megjegyzéssel, hogy „disszidált”. Munkadossziéját (M-915) megsemmisítették, az 1955–1957 között keletkezett, 52 oldalnyi iratanyagot összefogó beszervezési dossziéja viszont az ÁBTL-be került. Innen nyerhetünk némi betekintést a politikai rendőrséghez fűződő viszonyáról.

Solti László alhadnagy 1955. április 30-i jelentésében – konkrét példákkal alátámasztva – arról számolt be, hogy F. községben az „osztályellenség” rontja a közhangulatot, és csökken miatta a mezőgazdasági termelés is. Az „ellenséges személyek” tevékenységének felderítésére egy ügynök beszervezésére tett javaslatot. Választása „Haraszti”-ra esett, akit azért tartott alkalmasnak a feladatra, mert „osztályidegen” családból származott, és a községben élő „jobboldali beállítottságú személyekkel” jó kapcsolatot tartott fenn.

A jelöltet 1955. május 4-i hivatalos budapesti útja idején őrizetbe vették, és előállították a BM Pest Megyei Főosztályán. Kihallgatása során az 1945–1948 közötti politikai szerepvállalásáról (tagja volt a Pfeiffer-pártnak^?) és a Fiala-féle szervezkedésről (Fehér Partizánok^?) faggatták, s – az akkori szóhasználat szerint – „illegális kapcsolatairól” őszinte vallomást tett. Tettének következményeként ismertették vele a BHÖ^? idevonatkozó passzusát, s a vallatást mindaddig folytatták, amíg össze nem omlott, és bűnösségének jóvátételére felajánlotta szolgálatait az államvédelemnek. Beszervezése után azonnal megíratták vele a titoktartási nyilatkozatot, s május 6-i dátummal csatolták a dossziéhoz kétoldalas vallomását is, amelyben kitért a Fiala-féle szervezkedésben betöltött szerepére.

Koczka István rendőrnyomozó hadnagy 1957. október 15-i jelentése szerint „Haraszti” csupán kényszerből működött együtt a politikai rendőrséggel, a találkozókra hozott jelentések alapján a hatóság nem tudott komolyabb eredményt elérni. Mivel az 1956-os forradalom idején a helyi munkástanács elnöke volt, majd a felelősségre vonás elől külföldre menekült, a hálózatból való kizárására tett javaslatot.

„Haraszti” bő egyéves ügynöki pályafutása alatt adott jelentései közül egy sem maradt fenn, a B-dossziéjában említett helybeli „kulákok” ellen 1955–1956-ban nem folytattak le olyan dokumentált titkos vagy nyílt nyomozást, amely hálózati tevékenységével összekapcsolható lenne.