„Kárpáti József” fedőnevű ügynököt 1958. szeptember 10-én szervezte be a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Rendészeti Osztály V. alosztályának beosztottja, Gyuris András rendőr százados, központi 6-os kartonját másnap, 1958. szeptember 11-én állították ki. M-dossziéját (M-8834) megsemmisítették, így rövid hálózati pályafutásáról – a 6-os karton egyetlen bejegyzése szerint anyagát 1960. május 30-án irattározták – csak a fennmaradt B-dossziéjából értesülhetünk.

A Szabolcs-Szatmár megyei politikai rendőrség illetékessége alá tartozó görög katolikus egyházközösség ellenőrzését a megyei szervek nem tartották kielégítőnek, mivel a korábban – hazafias alapon – beszervezett két ügynök egyike „békepap”, a másik pedig egy köztudomásúan „demokratikusan gondolkodó” személy volt, ezért a „reakciós papok” elzárkóztak tőlük. A tapasztalatok alapján ezért olyan jelöltet kerestek, akit kompromittáló vagy terhelő adatok alapján tudnak együttműködésre bírni. Gyuris százados a hívők nagy száma miatt is fontosnak tartotta egyházi vonalon a hálózat fejlesztését, ugyanis az egyházmegye területén a 73 lelkészhez mintegy 200 ezer hívő tartozott. Ezenkívül a máriapócsi búcsújáróhelyet alkalmanként 50–80 ezer „egyházi befolyás alatt álló” ember látogatta.

Az 1958. szeptember 5-én keltezett beszervezési javaslatban Gyuris százados a később „Kárpáti József”^? fedőnevet kapott ügynökjelöltet találta alkalmasnak a feladatra: egyrészt családi háttere (rokonai között több pap volt) miatt egyházi körökben elfogadták, másrészt kompromittáló és terhelő adatokkal egyaránt rendelkeztek róla. A társaságot kedvelő fiatal pap magánéletéről ugyanis több ügynök is jelentett,^? valamint nyomozást kezdeményeztek ellene, mert 1958 januárjában a gyertyaszentelő előtti gyertyaeladás során Mindszenty-képeket^? ajándékozott a hívőknek. A nyomozás alatt több irányból is ellenőrizték a jelöltet. Kiderült, hogy nem szerepel az állambiztonsági operatív nyilvántartásban. A környezettanulmány szerint rendezett, nagy családban felnőtt fiatalemberről csak magánéleti problémákat tudtak kideríteni. „Verő Kázmér” fedőnevű ügynök jelentését úgy összegezte a politikai tiszt, hogy „néhány éves lelkipásztori munkájában eddig vezérfonalként inkább botlásai nyernek érdemleges kifejezést […] könnyelműségre hajló természete, bohémsága” miatt. A kapcsolattartó tiszt a jelentéshez azt a megjegyzést fűzte, hogy „személyi tulajdonságai további tanulmányozást igényel[nek]”.

1958. augusztus 22-ére idézték be „Kárpáti”-t a megyei rendőr-főkapitányságra, ahol ismertették vele a Mindszenty-kép osztogatása miatti vádat. A kihallgató tiszt azzal köszönt el, hogy a felsőbb vezetésnél igyekeznek majd kedvező döntést elérni az ügyében. Balázs Tibor alosztályvezető már az első találkozás alapján meg volt elégedve a jelölttel: temperamentumos, gyors észjárású, magas műveltségű embernek jellemezte, aki a romantika és az érdekesség kedvéért fog a politikai rendőrség szolgálatába állni. A szeptember 10-i második találkozón tudtára adták, hogy az elkövetett bűncselekménye miatt akár öt év börtönt is kaphat, azonban nem tartják „megrögzött ellenséges személy”-nek, s ha együttműködik velük, nem citálják bíróság elé. A zsarolás elérte a célját, Gyuris százados szerint a jelölt láthatóan megnyugodott, s a beszervezési nyilatkozatot minden ellenvetés nélkül megírta.

„Kárpáti”-t, bár az esetleges bírósági eljárást és börtönbüntetést a beszervezéssel elkerülte, egy október 1-jén kelt határozat szerint rendőri felügyelet alá helyezték, hogy „tekintettel a közelgő országgyűlési és tanácsi választásokra […] mozgásában korlátozva legyen, és ellenőrzése fokozott mértékben érvényesüljön”, mivel cselekménye alkalmas volt arra, hogy az „egyházi befolyás alatt álló polgári lakosság körében Mindszenty József személyét népszerűsítse, és iránta szánalmat keltsen”. „Balogh János” fedőnevű ügynök^? jelentéséből tudjuk, hogy 1959 januárjában „Kárpáti” még rendőri felügyelet alatt volt, amit gyakran kijátszott.

1959 októberében Gyuris százados az ügynökről készített jelentésében megállapította, hogy munkáját hanyagul végzi, harmadik hónapja nem adott jelentést, a legutóbbi találkozón pedig kijelentette, hogy az ügynöki ténykedését nem tartja összeegyeztethetőnek a papi hivatásával és lelkiismeretével. A százados a kapcsolat megszakításának szándékát úgy tervezte megtorolni, hogy „amennyiben nem lehet jobb belátásra bírni, a lakosság előtti lejáratással kell visszavágni”. Ehhez „Kürthy” fedőnevű ügynök szolgáltatott újabb történeteket.

A százados ezért 1960. január 12-én egy kikérdezési tervet állított össze, ebben nyolc pontban sorolta fel az összegyűjtött kompromittáló adatokat, amelyek révén a nyár óta nem jelentő „Kárpáti”-t kívánta „jobb belátásra bírni”.

Az ügynök azonban nem tágított. Kézzel írt „vallomásában” ugyan elismerte, hogy vállalta, minden államellenes megnyilvánulást jelenteni fog, azonban állította, hogy ilyeneket nem tapasztalt, az általa megfigyelt személyek nem politizálnak, az összejöveteleik során csak kártyáznak.

Gyuris százados és felettesei végül belátták, hogy „Kárpáti”-t nem lehet további együttműködésre kényszeríteni, mert „alaptermészeténél fogva úgysem fog dolgozni, a birtokunkban lévő kompromittáló adatokkal pedig nem tudunk rá hatni”. Azt tervezték, hogy a járási és helyi párt-, valamint tanácsi vezetőkkel megbeszélik, hogy a róla összegyűlt ismereteiket felhasználva miként járassák le a hívek előtt. „Kárpáti” 1960. május 7-én írta meg titoktartási nyilatkozatát, utólagos lejáratásáról azonban nincs információnk.

Másfél évtizeddel később még egyszer felvetődhetett a volt ügynök szolgálatainak újbóli igénybevétele, ugyanis a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztálya 1979. augusztus 8-án tanulmányozásra kikérte dossziéját, tartalmát megismerve azonban elálltak az együttműködés felújításától.

„Kárpáti” a politikai rendőrséggel való kapcsolata alapján a törvény szerint hálózati személynek minősül. A munkadossziéja nem maradt meg, ami talán igazolhatná azt a megállapítást, hogy – bár egy éven át adott jelentéseket a környezetében történtekről – nem sok érdemi információt szolgáltathatott az őt foglalkoztató politikai tisztnek.