A „Lukács Dezső” fedőnevű hálózati személynek nem került levéltári kezelésbe sem a 6-os kartonja, sem a beszervezését, illetve a politikai rendőrségnek készített jelentéseit összefogó munkadossziéja. Így a beszervezés pontos időpontját, az őt foglalkoztató szervezeti egységet, továbbá a beszervező és a kapcsolattartó operatív tiszt nevét nem lehet megállapítani. A hálózat adatait a 6/a karton? hátlapja tartalmazza, azonban a fedőnevén túl csak a valós polgári neve, születési helye, ideje, illetve a beszervezést követően az iratok nyilvántartására szolgáló ún. H-szám ismerhető meg, ez utóbbi végigkísérte az ügynök pályafutását. Ennek a H-számnak a környezetében már ismert beszervezések alapján lehetett következtetni az együttműködés megközelítőleges időpontjának kezdetére, ami 1982 közepére eshetett. A 6/a kartonokat azonban csak egy évvel később, 1983 májusában töltötték ki.
A változásjelentés sem árul el sokkal több információt „Lukács”-ról, rovatainak nagy részét ugyanis nem töltötték ki. A kartonokról a már ismert adatain túl megtudhatjuk, hogy a Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági Szerve foglalkoztatta, s egy Komárom megyei kisvárosban élt, továbbá 1990. január 17-én zárták ki a hálózatból, azonkívül titkos megbízott minősítése volt a kizárásakor. Nincs megjelölve rajta viszont az őt foglalkoztató operatív tiszt neve és az sem, hogy irattározták-e vagy megsemmisítették a beszervezési, illetve munkadossziéját. Minden dokumentumot Csernyi András rendőr százados írt alá.
„Lukács” személyéről és a politikai rendőrséggel való titkos együttműködéséről – mint látható – igen kevés információ áll rendelkezésünkre, ennek ellenére a hat darab kartonon szereplő személyek kilétéből következtetni lehet arra, hogy milyen területen foglalkoztatták. Gyakran előfordul, hogy a Történeti Levéltárba került 6/a kartonokon szereplő, a hálózat kapcsolataként megjelölt személyek nem szerepelnek a levéltár adatbázisában, miközben vélelmezhető, hogy ezek a személyek az állambiztonság számára operatív szempontból jelentős, különös figyelmet érdemeltek. Ennek ellenére sokszor nem lehet megállapítani, hogy az ügynök jelentései nyomán érte-e a megfigyelt személyt valamilyen retorzió. „Lukács Dezső” kapcsolatai azonban olyan „veszélyes elemeknek” minősültek, akikről a titkos operatív és nyílt módszerrel szerzett dokumentumok egyaránt megtalálhatók a levéltári anyagban.
A kartonokon a megfigyelt és a hálózat közötti kapcsolat milyenségéről valamennyi személy esetében azt írták, hogy „kapcsolatuk egyoldalú. A tmb. postásként dolgozik »XY« lakókörnyezetében, így információval rendelkezik személyére, tevékenységére, bel- és külföldi kapcsolataira stb.”
Baráti kapcsolat közöttük a nagy korkülönbség miatt egyébként sem alakulhatott ki, „Lukács” beszervezésekor a húszas éveiben járt, míg a kiszemelt áldozatok 20–40 évvel voltak tőle idősebbek, két személy kivételével, akik diplomások voltak (pedagógusok), azonban hasonló társadalmi körből kerültek ki (segédmunkások, gépkocsivezetők).
Az egyik kapcsolat, a helybeli gimnáziumban dolgozó tanár megfigyelése nem csak „Lukács” feladata volt. Az F-dossziés személy „bűnlajtroma” az operatív kartonján? olvasható, miszerint „a marxista filozófiát lebecsülő, nacionalista beállítottságú személy. Aktív hitéletet él. Egyházi vonatkozású tevékenységében a szabálytalan működési lehetőségeket keresi. Tanulmányozza és terjeszti a nyugatról beküldött – az Evangéliumi Iratmisszió által kiadott – magyar nyelvű egyházi propaganda kiadványokat.” A politikai rendőrség nagy valószínűséggel ezeket a következtetéseket a „ráállított” többi értelmiségi foglalkozású ügynök jelentéseiből és nem a „kedélyesen elbeszélgető postás” által szerzett információkból vonhatta le. A tiltott kiadványok is valamilyen kerülő úton juthattak el hozzá, nem a lakáscímére küldték. A levéltári iratok szerint ennek ellenére nyílt retorziót nem alkalmaztak vele szemben, annak ellenére, hogy a ’80-as évek végén aktív szerepet vállalt a helyi politikában, később rövid ideig az országos politikának is részese volt.
A már nyugdíjas korú általános iskolai tanárt ugyan más okok miatt, de „Lukács”-on kívül szintén ugyanazok az ügynökök figyelték, mint a szomszédságában lakó gimnáziumi tanárt. Ő az 1956-os forradalom idején a megyeszékhelyen megjelenő lap munkatársa volt, amibe „párt- és szovjetellenes” cikkeket írt. Bár eljárás nem indult ellene, ügynökök sora figyelte őt. Az operatív kartonján szerepel az L-632-es dossziészám is, ami azt jelzi, hogy a tanár úrnak már 1956 előtt sem lehetett makulátlan a pedigréje, ugyanis az L-dossziékban az 1945 előtt keletkezett kompromittáló dokumentumokat gyűjtötték.
„Lukács” harmadik kapcsolatát, a helybeli lakástextilgyárban dolgozó anyagmozgatót szintén az 1956-os forradalomban való aktív részvétele miatt tartották megfigyelés alatt. A forradalom leverése után vádat is emeltek ellene, mivel fegyveres nemzetőrként közreműködött a környékbeli községekben szolgálatot teljesítő határőrség lefegyverzésében. A bíróság ezért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
A negyedik személyt, a helyi cipőgyár gépkocsivezetőjét 1966-ban tiltott határátlépés kísérlete miatt 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte az illetékes járásbírság. Bár 1979-ben mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól, „Lukács” hálózati kapcsolataként szerepel a nyilvántartásban.
Az ötödik megfigyelt egy budapesti építőipari vállalatnál dolgozó, Komárom megyéből bejáró segédmunkás volt, priusza szintén tiltott határátlépés kísérlete miatt keletkezett, 4 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Ő is 1979-ben mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól, ennek ellenére szintén „Lukács” hálózati kapcsolataként szerepel a nyilvántartásban.
A hatodik személy a megyeszékhelyen működött gépüzemben volt segédmunkás. Egyedül róla nem sikerült megtudni, hogy miért került fel a megfigyeltek közé.
A hálózat hat kapcsolatából ötről meg lehetett tudni azt, hogy miért is került a politikai rendőrség látókörébe, a levéltári iratokban azonban annak nincs nyoma, hogy „Lukács” jelentései révén valamilyen hátrányt szenvedtek volna.
Praktikus, gyakorlati szempontokat figyelembe véve a „Lukács Dezső” fedőnevű titkos megbízott abban a lakókörnyezetben, ahol a fenti kapcsolatai éltek, postásként munkaideje alatt tartózkodott, a megfigyelendő személyek viszont a napnak ebben a szakában helyben vagy egy másik városban dolgoztak, így személyes találkozásokra igen ritkán adódott lehetősége. Közvetlen tapasztalatai legföljebb a címükre érkezett postai küldemények révén lehettek. A hálózati kapcsolatként kijelölt személyektől elsőkézből nem igazán tudott információkat szerezni, legfeljebb a napközben otthon tartózkodó környékbeliektől megszerezhető híreket, híreszteléseket tudta a kapcsolattartójának továbbítani.
További furcsaság, hogy az 1990-ben kitöltött változásjelentésben nincs nyoma a dossziék létezésének, holott az esetek többségében valamilyen megjegyzés szokott utalni a létezésükre vagy megsemmisítésükre, de legalább a H-számot szerepeltetik rajta.
Összegezve, a levéltárban lévő dokumentumok alapján nem bizonyítható, de nem is zárható ki az, hogy a „Lukács Dezső” fedőnevű titkos megbízott együttműködött a politikai rendőrséggel. Bár a változásjelentés léte általában erősíti azt a feltételezést, hogy a hálózati személy ténylegesen is együttműködött a politikai rendőrséggel, ebben az esetben az elnagyolt kitöltés, illetve a dátum arra is utalhat, hogy az állambiztonsági szervek megszűnésekor nemcsak az aktív, hanem a rendszerben maradt „elfekvő” hálózati személyeket is iratanyagát is lezárták.
