A következő történetet rendhagyó módon közöljük. Nem írjuk le a szokásos módon a történetet, hanem – a személyes adatok anonimizálása mellett – az egész dossziét nyilvánosságra hozzuk. Nem tartalmazza az anyag a dossziéban lévő fényképeket. Azért a dossziét közöljük, mert a történet így kerek, és az olvasó számára önmagában is érthető és világos.

A dosszié borítóján csak egyetlen szám, a B-dosszié irattári száma – 94117 – szerepel. A sikeres beszervezéseknél a dosszié borítóján egy másik szám, pl. H-32459 szerepel. Ez az ún. élőszám, egészen az irattározásig ilyen szám szerepel mind a B- (beszervezési), mind az M- (munka) dossziék borítóján. A B- és az M-számot a dossziék az irattározáskor kapják, egészen addig csak élőszámuk van. A sikertelen beszervezéseknél más a helyzet. Akkor M-dosszié értelemszerűen nincs, B-dosszié viszont van, hiszen tudni kell, hogy valakit egyszer már megkíséreltek beszervezni, és azt is, hogy az miért nem sikerült. Élőszám természetesen nincs a dosszién, hiszen nem szervezték be.

A sikertelenségnek több oka is lehetett. Az is például, hogy a beszervezni szándékozott személy időközben érdektelenné vált az állambiztonsági szervek számára.

Jelen esetben azonban nem ez a helyzet. A kiszemelt személyt be akarták szervezni. Ki akarták használni azt a lehetőséget, hogy zsarolni tudják. A beszervezési jelölt ugyanis származása miatti sikertelen felvételi után kihagyta életrajzából családja államosítás előtti ingatlanvagyonát. A visszautasítással kockáztatta azt, hogy orvos lehessen, mégis nemet mondott, 1960-ban.

1974-ben még egyszer felmerült esetleges beszervezése és kikérték B-dossziéját. A dosszié áttanulmányozása után azonban úgy döntöttek, másodszor már meg sem kísérlik beszervezését.

Utóéletéről csupán annyit sikerült megtudnunk, hogy orvos lett belőle.