F. G. története a hírszerzés által készített kutatódossziéból^? ismerhető meg, más adatok, iratok nincsenek róla az ÁBTL-ben. A dossziéban a legkorábbi irat egy 1949. május 27-én keletkezett beszervezési nyilatkozat. A beszervező vezetékneve olvashatatlan, keresztneve Győző, törzsőrmester, szolgálati helye nincs feltüntetve. A további dokumentumokból kiviláglik, hogy F. G.-t valamivel korábban a katonai elhárítás soproni alegysége is beszervezte, de ennél több nem állapítható meg.

1952-ben F. G.-t az ÁVH nyugat-európai hírszerzéssel foglalkozó részlege (VIII/3. Osztály) kívánta megkörnyékezni, amelyet akkor Bauer Miklós^? államvédelmi alezredes vezetett. Kérésére az ÁVH Győr-Sopron Megyei Osztálya Dobróka János^? államvédelmi őrnagy, osztályvezető és Nagy Béla államvédelmi hadnagy, alosztályvezető aláírásával, május 31-i dátummal megküldte Budapestre a jelölt környezettanulmányát. Anyagának felülvizsgálata során megállapították, hogy a soproni katonai elhárítással való kapcsolata idején félrevezette tartótisztjét. Ez a tény szerepet játszott abban, hogy beszervezésétől Bauerék végül elálltak.

1956 első felében a BM 2. Határőrkerület elhárító alosztálya vette tervbe F. G. (és férje) beszervezését. Vida Ferenc államvédelmi hadnagy szerint a jelölt látszólag örömmel fogadta a közeledést, de második találkozásukkor átadott egy borítékot azzal a megjegyzéssel, hogy ha a tartalmának megismerése után még mindig beszélni akarnak vele, keressék meg. Az 1956. augusztus 12-i keltezésű levélben ez állt:

„Ismeretlenül ismert elvtársak! Gondolom nem kis fejtörést okoz váratlan írásom, mit egyébként nem is vártak. Mindig is szerettem az őszinteséget, még akkor, ha az balul ütött ki. Beszélgetésünkből kifolyólag elég időm volt gondolkozni, de gondolataimat részletezni nem tartom szükségesnek. Én nagyon jól megértettem Önöket, és el is űztek maguktól a módszerükkel. Engem ne presszionáljanak, senki kénye kedvére nem vagyok hajlandó tönkretenni az életemet. A múltban épp eleget kompromittáltak. Igaz, már a múlté, az a mi a múltban volt, előttem halott. Én akkor sem bántottam senkit, ha valamit tettem, önmagamnak vétettem, hiába is akarnak pressziót gyakorolni a múltamért olyasminek az elvégzésével, amit nem tudok, és nem is akarok végezni. Sem mentegetőzni, sem magyarázgatni nem szoktam, csak azt, amit a józan eszem diktál leírom. 1953. VI. 30-án házasságot kötöttem. Férjemmel hűséget esküdtem, és hű is akarok maradni hozzá, hű pedig csak úgy maradhatok, ha titkaim nincsenek. Titoktartásra Férjemmel szemben senkinek nincs joga kényszeríteni. Azt, ami ez ideig történt, én meg nem történt dolognak veszem, de a továbbiakban Férjemmel közölni kívánok és fogok mindent. Mindennek meg van a maga módja, ideje és Törvénye. Bízom abban, hogy megértenek, ha valami netán érthetetlen, kérem a Törvényes eljárást.”

Ezek után a politikai rendőrség végleg elállt F. G. beszervezésétől, a dossziét azonban időnként elővették, utoljára 1984 októberében Fábián Árpád rendőr százados kérte, hogy beletekinthessen.

F. G. 1956 előtti beszervezéséről nincsenek korabeli iratok, a politikai rendőrség által közölt, ismeretlen forrásokból származó információk pedig nem tekinthetők hitelesnek, így nagy bizonyossággal állítható, hogy a jelöltből nem lett hálózati személy.