Fedőnév, fedőszám:

nincs adat

Minősítés:

nincs adat

Foglalkozás:

orvos

Iskolai végzettség:

egyetem

Beszervezés alapja:

hazafias, fokozatos módszerrel

Az együttműködés időtartama:

1957: meghiúsult

Foglalkoztató szerv:

BM Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály II. alosztály

Foglalkoztatás vonala:

a svájci magyar emigráció, a szolnoki megyei kórház és a szolnoki értelmiség ellenőrzése

Tartótisztek:

Szokolai János rny. főhadnagy

Források:

B-77643

A sikertelen beszervezési kísérlet részleteiről az összesen 12 oldalas beszervezési dossziéból értesülhetünk. 1957 tavaszán útlevélkérelmet nyújtott be P. P. főorvos, aki a nyári szabadságát Svájcban, rokonainál kívánta tölteni, illetőleg az ottani kórházakban szakmai tapasztalatokat akart szerezni. Ez adta az ötletet a BM Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály kémelhárító alosztályán szolgálatot teljesítő Szokolai János rendőrnyomozó főhadnagynak a főorvos beszervezésére, amelyet az 1957. április 5-én írt javaslatában fokozatos módszerrel kívánt végrehajtani. Személyes beszélgetésük során a tiszt jelezte, hogy a hatóságot érdekli a Svájcban élő magyarok sorsa, helyzete, életkörülményei. A felvetésre a jelölt az felelte, hogy hazatérését követően szívesen beszámol kinti tapasztalatairól. A beszervezési javaslat szerint a következő találkozót másnapra, április 6-ára az útlevél átadására időzítették. Szokolai ekkor felhívta P. figyelmét arra, hogy kiutazása előtt két-három alkalommal találkozniuk kell, hogy megkapja az instrukciókat, mire terjedjen ki a figyelme kinttartózkodása során. Az operatív tiszt azt tervezte, hogy P.-től hazaérkezése után írásban részletes beszámolót kér, majd fokozatosan rávezeti arra, hogy a kórházban és a társaságában tapasztalt „ellenséges megnyilvánulásokról” is jelentsen.

A beszervező tiszt kudarcáról már csak az 1957. november 13-i jelentésből értesülhetünk, misze-rint a kiutazás előtti „eligazításon” a főorvost több konkrét feladattal akarták megbízni, aki ezeket nem vállalta, sőt kijelentette, hogy inkább lemond a svájci nyaralásról. A „kórházi vonalon végzen-dő információs munkát” is határozottan visszautasította. Ezek után Mészáros László? rendőr-nyomozó százados, alosztályvezető döntése alapján „elbocsátották”, s még titoktartási nyilatkozatot sem írattak vele. Dossziéját 1957. november 19-én irattározták. Arról nincs információ az ÁBTL irataiban, hogy P. P., miután az operatív tiszt kérésének ellenszegült, megkapta-e az útlevelet, és kiutazhatott-e Svájcba.