„Dudás Sámuel”-ről csak a 27 oldal terjedelmű B-dossziéjából szerezhetünk ismereteket, további adatok az ÁBTL-nek átadott nyilvántartások és iratok között nem találhatók. Az ügynökjelölt egy békéscsabai postahivatalban dolgozott. Az 1956-os forradalom idején a posta munkástanácsának tagja és a városi, valamint a megyei forradalmi bizottság összekötője volt. A forradalom leverése után bántódása nem esett, de az 1957. május 1-jei ünnepségek miatt preventív őrizetbe vették. Kihallgatása során beismerte a forradalom idején kifejtett tevékenységét. Bűnösnek nem vallotta magát, azonban úgy vélte, hogy hibát követett el, amit azóta már megbánt. A május 1-jén éjjel két órakor kezdődött és reggel nyolc óráig tartott kihallgatás végén Mojdisz István rendőrnyomozó hadnagy „rávezette”, hogy vétkességének jóvátétele érdekében „önként, minden kényszer nélkül” ajánlja fel a politikai rendőrségnek szolgálatait. „Dudás” a beszervezési nyilatkozatát 1957. május 3-án írta meg.

1957. május 7-én az első találkozón az ügynök megjelent ugyan, azonban jelentést nem írt, mondván, nincs miről beszámolnia. Később már a találkozókra sem ment el, s mikor a kapcsolattartó tiszt felhívta figyelmét a megállapodásukra, azt válaszolta: csináljanak vele, amit akarnak, ő akkor sem fog jelenteni. Mivel nem tudtak annyi terhelő adatot összegyűjteni róla, hogy büntetőeljárást indítsanak ellene, és továbbra sem volt hajlandó az együttműködésre, 1957. augusztus 22-én kizárták a hálózatból. Dossziéját 1957. október 5-én irattározták.

„Dudás Sámuel” a hatályos törvény alapján hálózati személy, azonban a szorult helyzetben tett „felajánlása” ellenére, akár a következményeket is vállalva, megtagadta a „munkát”.