A sikertelen beszervezési kísérlet részleteiről a 33 lapnyi iratot tartalmazó, a borítóján lévő dátum szerint 1957. októberben nyitott B-dossziéból értesülhetünk. Az Építésügyi Minisztérium Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalata 1957-ben 1500 főt foglalkoztatott, „operatív biztosítása” mégsem volt megoldva, vagyis a politikai rendőrségnek egyetlen beépített embere sem volt a dolgozók között, aki a „kétes elemekről”, azok múltjáról, az 1956-os forradalom alatti tevékenységükről rendszeresen jelentett volna. A megyei politikai nyomozó osztály VI. (ipariszabotázs-elhárító) alosztályán ezt a hiányosságot akarták pótolni, s a vállalat jogügyi előadóját szemelték ki a feladatra. Az alosztály beosztottja, Nálhi István rendőrnyomozó hadnagy 1957. augusztus 26-ra tűzte ki G. O. beszervezését (amit végül szeptember 27-re halasztott). A beszervezést a jelölt munkahelyén a tőle korábban kért, az „ellenforradalmi” eseményekről írt feljegyzésének megbeszélése ürügyén kívánta végrehajtani. Nálhi elsősorban ‘56-os szerepvállalására, különös tekintettel a vállalat munkástanácsában betöltött szerepére és a sztrájkkal egyetértő felszólalására hivatkozva akart nyomást gyakorolni a jelöltre. „Kezdetben erősen tagadta, […] majd később elismerte, […] hogy amit elmondtunk elkövette. […] Kijelentette azonban, hogyha bűnt követett el, áll elébe és várja a büntetését.”
1957. szeptember 30-án írt jelentésében azonban Nálhi már a beszervezés meghiúsulásáról számolt be. G. ugyanis határozottan visszautasította a felszólítást, hogy „fokozottabban vegyen részt az ellenség elleni harcban […] kijelentette, hogy ilyet ne kívánjuk tőle, ő munkahelyén mindent megtesz annak érdekében – amire egyébként az esküje is kötelezi – hogy mindenkor betartja és betartatja a törvényeket, de az egyéniségével összeegyeztethetetlennek tartja, hogy ő nyomozó munkát végezzen és mások megfigyelésével foglalkozzon. Mivel a fentieket határozottan jelentette ki, mint olyan tényt, ami megmásíthatatlan, továbbiakban elálltunk a beszervezéstől.” A találkozón elhangzottakról titoktartási nyilatkozatot írattak vele.
A dossziéhoz csatolt, már említett, másfél oldalas feljegyzésében a vállalatnál nyilvánosan lezajlott „októberi eseményekről” számolt be a jelölt, nem titkolva a nézeteltéréseket. Az ebben név szerint felsorolt személyek csak a megyei monográfiákban? szerepelnek, s nincs utalás arra, hogy eljárás indult volna ellenük. A dossziét 1957. október 16-án zárták le.
G. O. a titoktartási nyilatkozat megírása ellenére sem tekinthető hálózati személynek (fedőnevet sem kapott), mivel egyértelműen elzárkózott a politikai rendőrséggel történő mindenfajta együttműködéstől.