Az összesen 15 lap terjedelmű B-dosszié szerint a BRFK Politikai Nyomozó Osztályának II. (kémelhárító) alosztálya 1957-ben szemelte ki „Maross Máriá”-t, a Kárpátia étterem felszolgálóját informátornak. A jelölt már több éve az étteremben dolgozott, egyaránt jól ismerte kollégáit és a törzsvendégeket. Környezettanulmánya szerint ellenséges megnyilvánulásai a munkahelyén nem voltak, lakóhelyén kifogástalanul viselkedett. A Kárpátiában foglalkoztatott másik hálózati személy úgy vélekedett róla, hogy a „népi demokráciával szimpatizál”. Feladatának az étteremben ott megforduló „osztályidegen elemek, volt tőkések, földbirtokosok, kapitalista országokból érkezett vendégek, kapitalista országok budapesti követségein dolgozók” megfigyelését szánták.

1957. október 7-én az étteremben történt „többletszámlázási” ügyre hivatkozva behívatták az V. kerületi rendőrkapitányságra, ahol rövid bevezető után rátértek a beidézés valódi okára: „Hajlandó lenne-e segíteni a népi demokrácia rendőrségét?” „Maross Mária” kijelentette: „ez neki olyan lelki nyugtalanságot okozna, hogy inkább a munkahelyéről is kilépne.” Csáki főhadnagy a határozott visszautasítást a jelölt politikai képzetlenségével magyarázta, s 1957. október 5-i dátummal titoktartási nyilatkozatot íratott vele alá.

Záró intézkedésként megküldték a nyilvántartónak a kitöltött két 6-os kartont, amelyek azonban nincsenek meg az ÁBTL hálózati nyilvántartásában. A B-dossziét 1957. november 1-jén irattározták.

A jelölt a titoktartási nyilatkozat ellenére sem tekinthető hálózati személynek, mert megtagadta az együttműködést a politikai rendőrséggel.