A 6-os karton központi karton, amely szerint „Matematikust” Jancsecz Imre, a Belügyminisztérium III/I-1 Osztály^? századosa és Juhász György, a Csongrád megyei III/III. alosztály alhadnagya együttesen szervezte be 1966. június 20-án. A kartont június 21-én állították ki, anyagát 1969. október 8-án azzal a megjegyzéssel irattározták, hogy a munkát megtagadta. A kartonon szereplő beszervezési dosszié (B-116382) nem került az ÁBTL-be, így a beszervezés körülményeiről nincsenek információink, a kétéves együttműködésről csak a tartótiszt beszámolóiból kapunk ízelítőt.

Az informátor a szegedi egyetemen volt egyetemista, ahol „a hallgatók körében megnyilvánuló ellenséges tevékenységek felderítése és feldolgozása” volt a feladata. Bár a politikai rendőrség szerint „hazafias alapon” vállalta az együttműködést, az M-dosszié feljegyzései azt mutatják, hogy öntevékenyen nem segítette a munkájukat. A fennmaradt M-dossziéból kiderül, hogy az informátor júniusi beszervezése után az első két találkozóra nem ment el. A harmadikon, szeptember 6-án kis késéssel megjelent ugyan, de csak azért, hogy közölje a rá váró Juhász Györggyel és Jancsecz Imrével, hogy csak két óra múlva ér rá, mert korrepetálni megy. Az ígért időpontra valóban megérkezett. Ezen a tulajdonképpeni első találkozón kellett megbeszélni, hogy milyen munkát várnak el tőle, és a jövőben milyen gyakorisággal találkoznak. Tartótisztje szerint „Matematikus” „az ellenséges tevékenységet kifejtő személyek elleni elhárító munkában nem érzi annak szükségességét, hogy e munka sikeres végrehajtása sokban függ attól, hogy minden – számára esetleg mellékesnek tűnő – eseményt is feltétlen személyekre menően konkretizálva jelentse[n]. A további foglalkoztatás során nevelésénél és kiképzésénél ennek megértetésére igen nagy gondot kell fordítani.”

Juhász alhadnagy az informátor részéről az állambiztonság javára történő pozitív elmozdulásról még fél évvel később sem tudott beszámolni: „Tekintettel arra, hogy beszervezése óta operatív szempontból értékes jelentést még nem adott, konkrét célszemélyre nem tudjuk foglalkoztatni […] feladatát általános, a hallgatók körében megnyilvánuló politikai jellegű események megfigyelése és jelentése képezi.”

Amint azt az M-dossziéban lévő jelentések mutatják – amelyek között az informátornak egyetlen saját kezű jelentése sincs –, a nevelés és kiképzés totális kudarcba fulladt. Az informátor a találkozókra, amelyeket tartója kéthetente tervezett megtartani, csak alkalmanként, többhavonta ment el, összesen hétszer, és szóbeli beszámolói szerint soha senkitől nem tapasztalt ellenséges megnyilvánulást.

Az 1967. szeptemberben készített foglalkoztatási tervben „Matematikus” addigi tevékenységét a következőképp értékelte Juhász György hadnagy és csoportvezetője, Bóka István őrnagy.

„Eddigi foglalkoztatása alapján olyan tapasztalatokkal rendelkezünk, hogy az informátor nem őszinte hozzánk. A tudomására jutott ellenséges tevékenységekről nem számolt be, következetesen arra törekedett, hogy ritkítsa a találkozók számát. Több esetben kijelentette, hogy tanulmányi elfoglaltsága nem teszi lehetővé a rendszeres kéthetenkénti találkozások megtartását, valamint azt sem, hogy utána járjon olyan jelzéseknek, melyek ellenséges tevékenységre utalnak. A találkozókon egy esetben sem jelent meg rendszeresen [sic!], a kapcsolatfelvételt mindig nekünk kellett – sokszor egymást követően több esetben is – kezdeményezni. A találkozók során igyekeztünk tisztázni az informátorral, hogy egyáltalán hajlandó-e segítséget nyújtani az állambiztonsági szerveknek. Ilyenkor mindig biztosított bennünket segíteni akarásáról, de közben olyan indokokat sorolt fel, melyek eleve azt bizonyították, hogy számunkra értékes munkát nem fog tudni végezni. Arra törekedett, hogy ne ő utasítsa vissza az együttműködést, hanem az állambiztonsági szervek győződjenek meg arról, hogy felderítő munkában segítséget nyújtani körülményei miatt nem tud, és azok kezdeményezzék a kapcsolat megszakítását.

A fentiek ellenére több olyan egyetemi hallgatót derítettünk fel, akik környezetében élnek és ellenséges beállítottságúak, ezt esetenként kifejezésre is juttatják. […] Ellenséges tevékenységükről az informátornak is tudomással kell bírnia. A találkozók során mindkét személyről konspiráltan kikérdeztük – a beszélgetést úgy irányítottuk, hogy ő vesse fel ezen hallgatók neveit –, de az informátor operatív szempontból értékes adatokat egy esetben sem mondott el. Őszinte magatartásának hiányában elálltunk attól, hogy nevezettekre vonatkozóan feladatokkal lássuk el. […]

Továbbfoglalkoztatásának főbb iránya;

1.) Fokozottabb politikai és szakmai nevelése abból a célból, hogy az informátort őszinteségre bírjuk, meggyőzzük a bizalmas munka szükségességéről, és elérjük azt, hogy munkánkat hathatósan támogassa.

2.) Az első pontban meghatározottakkal párhuzamosan ellenőrző feladatokkal látjuk el, összegyűjtjük ennek kapcsán azokat az adatokat, melyek jelentéseiben valótlanságokat tartalmaznak. Ezeket bizonyíthatóvá tesszük, és a terhelő anyag alapján megkíséreljük átszervezését. […] A megjelölt feladatok eredményes végrehajtását egyévi időtartamra terveztük.”

Bóka őrnagy a foglalkoztatási tervhez kézírással hozzáfűzte: „Egyik legfontosabb feladatnak tartom az informátor ellenőrzését megoldani, s azon keresztül leleplezni, nyílt vallomásra bírni, megtudni annak okát, hogy szervünkhöz miért nem őszinte.”

Elképzelésüknek nem sok eredménye lett. 1968. július 10-én Juhász György hadnagy és Bóka István közösen számoltatta be „Matematikus”-t. A találkozóról szóló jelentés megjegyzés rovata a következőt tartalmazza:

„Az informátor erre a találkozóra az utolsó találkozó időpontját számítva négy és fél hónap múlva jött el. Mint azt már számtalan esetben kinyilvánította, most is úgy foglalt állást, hogy nincs ideje, és nem érzi magát alkalmasnak arra, hogy a felderítő munkát tovább végezze. Véleményünk szerint az informátort ki kell zárni a hálózatból, mert nem várható, hogy pozitív irányú változás jöjjön létre kapcsolatunkban. Ennek érdekében átiratban értesítjük a fentiekről a BM III/I-1/a alosztály vezetőjét, és szeptemberben, a kizárási javaslat elkészítése után, kizárjuk a hálózatból.” A következő – és egyben utolsó – beírás arról tudósít, hogy a dossziét 1969. október 2-án lezárták.

„Matematikus” hálózati tevékenységének megítélése az ebbe a csoportba sorolt esetektől árnyaltabb képet mutat. Az M-dossziéba bekötött operatív tiszti megjegyzések alapján formailag volt valamiféle érintkezése a politikai rendőrséggel, azonban érdemben nem informálta őket, inkább kibúvókat keresett, de az együttműködést egyértelműen nem utasította vissza. A levéltári iratok alapján viszont az sem állítható, hogy ez valós, kétoldalú kapcsolat lett volna.