A kommunista irányítás alatt álló állambiztonsági szervek a kezdetektől, 1945-től működtettek besúgó hálózatot, amelyet először bizalmi hálózatnak, majd ügynökségnek, később egyszerűen hálózatnak neveztek. A politikai rendőrség e titkos külső segítői hatékonyan járultak hozzá az ellenségnek kikiáltott személyek felkutatásához, megfigyeléséhez, lehetőség szerinti elszigetelésükhöz, mindennapjaik megnehezítéséhez, személyi szabadságuk korlátozásához, végső esetben életük elvételéhez. A hálózat tagjai az állambiztonsági szervek titkos segítőtársai voltak. Hosszabb-rövidebb ideig szervezetszerű és titkos kapcsolatban álltak az állambiztonsági szervekkel. Főszabályként beszervezésükkor kézzel írt együttműködési nyilatkozatot kellett tenniük, az állambiztonsági szervek által meghatározott emberekről, eseményekről szerzett információkról kézírásos jelentéseket készíteniük, azokat fedőnevükön aláírniuk. Az állambiztonságnál azonban minden alól volt kivétel. Előfordult, hogy valaki nem írásban vállalta az együttműködést, vagy nem írásban jelentett, illetve nem kézzel, hanem írógéppel írta le a jelentését. Az is megesett, hogy a hálózati személynek nem volt fedőneve, s talán még az is, hogy az előbbi kettő közül egyik feltétel sem valósult meg. Még a titkosság területén is akadt kivétel, sőt volt olyan is, hogy az együttműködési nyilatkozattól is eltekintettek.