3/a rendszabály: telefonlehallgatás.
3/e rendszabály: szobalehallgatás.
6-os karton: az állambiztonsági hálózati nyilvántartásban a hálózati személy beszervezésével kapcsolatos adatokat tartalmazó karton.
6/a karton: az állambiztonsági hálózati nyilvántartásban a hálózati személy operatív szempontból jelentős kapcsolatainak a nyilvántartására szolgáló karton.
6/b karton: az állambiztonsági hálózati nyilvántartásban a konspirált és a találkozási lakások adatait tartalmazó karton.
6/c karton: az állambiztonsági hálózati nyilvántartásba vételre és kutatásra használt karton.
6/d karton: az állambiztonsági hálózati nyilvántartásban a hálózati személyek lakcím szerinti nyilvántartására használt karton.
10-es karton: a korabeli belügyminiszteri szabályzat szerint az úgynevezett veszélyes ellenség központi nyilvántartására szolgált, a figyelődosszié alapján ellenőrzés alá vont személyek külön nyilvántartására.
adatlap: a foglalkoztatott hálózat speciális statisztikai nyilvántartásához töltötték ki. A több oldalas nyomtatványon – a hálózat személyes adatain túl – az előre megadott lehetőségek közül az operatív tiszt jelölte be többek között a beszervezésére és foglalkoztatására, az operatív munkában hasznosítható lehetőségeire, egészségi állapotára, szexuális szokásaira, származására, politikai nézeteire, ellenőrzöttségére, felkészültségére, speciális és szakmai ismereteire, a kizárás, a pihentetés okaira kiterjedő részletes adatokat.
adatszolgáltató: a szocialista rendszerhez hűnek, megbízhatónak minősített személy, aki formai megkötöttség nélkül információt nyújtott az állambiztonsági szerveknek.
alapnyilvántartás: az állambiztonsági szervek titkos nyilvántartási rendszere (az 1970-es évektől számítógépes adatbázisa) mindazokról, akik bármilyen rendszerellenes, politikai jellegű tevékenységet fejtettek ki, vagy a rendszerrel szembeni ellenséges viszonyuk feltételezhető volt. Itt tartották nyilván az államellenes bűncselekmények elkövetőit, az ellenzéki csoportosulások szervezőit és hangadóit, a rendszerellenes vallási mozgalmak vezetőit, az ellenséges emigráns szervezetek tagjait, az 1956-os forradalom tevékeny résztvevőit, illetve az 1945 előtti államigazgatás vezető tisztségviselőit is.
alkalmi operatív kapcsolat: az a személy, aki lehetőségei és felkészültsége alapján esetenként segítséget nyújtott az állambiztonsági szerveknek.
beépülés: a politikai rendőrség utasítására a hálózati személy titkos hírszerzési szándékkal való beférkőzése valamelyik szervezetbe vagy rendszerellenes nézeteket valló társaságba (pl. volt polgári pártok tagjainak „zártkörű” összejöveteleire).
beszervezés: az állambiztonsági szervek által kezdeményezett bizalmas kapcsolatfelvétel, amely során az operatív tiszt a rendelkezésére álló adatok, körülmények birtokában a szervezetszerű, titkos együttműködés vállalását elérte a jelöltnél. Alapvetően a gyors vagy a fokozatos beszervezési módszereket alkalmazták. Gyors módszernél egyetlen beszélgetés után megtörtént a beszervezés, ha az alkalmasságra és a beszervezhetőségére határozottan utaló körülményeket érzékelt az operatív tiszt. A fokozatos módszer több beszélgetéssel valósult meg. Az operatív tiszt először a személyes kapcsolatteremtésre helyezte a hangsúlyt, és később az apróbb részmegbízások teljesítésétől függően vetette fel az együttműködés gondolatát.
beszervezési alap: olyan adatok és körülmények meglétét, esetenként megteremtését jelentette, amelyek lehetővé tették a jelölt beszervezését, továbbá biztosították a tartós együttműködést az újonnan beszervezett személy és az állambiztonsági szervek között. A beszervezés alapja lehetett: hazafias (eszmei, politikai alapú, vagyis a szocialista rendszerhez való hűség, kötelességtudat), terhelő, kompromittáló (a beszervezett személy előéletéből gyűjtött, kellően dokumentált adatokkal történt ráhatás) vagy anyagi érdekeltség.
beszervezési dosszié (B-dosszié): a hálózati személyek már irattározott dossziéja, amelyben összegyűjtötték a beszervezés előtti tanulmányozásukra, beszervezésükre és az állambiztonsági szervekkel való együttműködésükre vonatkozó adatokat. A hírszerzésnél a beszervezési iratokat Bt-jelzéssel archiválták.
beszervezési (együttműködési, titoktartási) nyilatkozat: a beszervezett személy és a politikai rendőrség együttműködésének írásba foglalása. Általában tartalmazta a beszervezés alapját, a vállalt kötelezettségeket, nem teljesítés esetén a kilátásba helyezett szankciókat, a hálózati személy jogait, kötelezettségeit. Elkészítésétől csak külön engedéllyel lehetett eltekinteni.
bizalmas nyomozás: törvényben nem szabályozott titkos nyomozás, a politikai rendőrség eljárásának első – és gyakran egyetlen – fázisa, amely során többféle módszerrel szerezték be az információkat (telefon-, szobalehallgatás, külső figyelés, levélellenőrzés, hálózati munka stb.). Az elégséges titkos adatgyűjtést követhette a második fokozat, a már nyílt bűnügyi vizsgálati eljárás.
bomlasztás: az ellenségesnek minősített tevékenységeknek nem a büntetőeljárás keretei között történt megszakítása. Ez történhetett a megfigyelt csoport egységének, belső rendjének, illetve az emberi kapcsolatoknak a szétzilálásával. Módszerei voltak például a lejáratás, a befolyásolás, az elszigetelés vagy a leválasztás.
célszemély: akire a politikai rendőrség tanulmányozása vagy a bizalmas nyomozás irányult.
csoportdosszié (Cs-dosszié): a megfigyelt személyek egy bizonyos csoportjára nyitott dosszié, amelyben a bizalmas nyomozás során keletkezett anyagokat elhelyezték.
dekonspiráció: állambiztonsági szemszögből árulás, fecsegés vagy egyéb titoksértő magatartás következtében történt lelepleződés. Általában a beszervezett személy fedte fel magát, de előfordult, hogy mások jöttek rá arra, hogy beszervezték.
dosszié: iratgyűjtő, irattartó, mappa, valakire vagy valamire vonatkozó anyagok gyűjteménye.
EGPR (Egyesített Gépi Prioráló Rendszer): az állambiztonsági szervek egységes számítógépes nyilvántartása, az adatátviteli hálózaton nyugvó rejtjelezett adatszolgáltatása.
ellenőrzés: az állambiztonsági szervek a konspiráció védelme érdekében minden adatot, tényt, körülményt folyamatosan ellenőriztek. Ellenőriztették egymással vagy párhuzamos információgyűjtéssel a hálózatot, továbbá a titkos nyomozati (operatív) eszközökkel megszerzett minden információt (pl. a levélellenőrzés során szerzett adatokat). A megszerzett információ forrásának értékelési fokozatai a következők voltak: megbízható és ellenőrzött; megbízható, de még nem ellenőrzött; megbízható, ellenőrizetlen, de valószínű; valószínűtlen, dezinformatív. A titkos forrásból nyert információt csak legalizálva lehetett felhasználni. Ezt nevezte a szakzsargon fátyolozásnak.
előzetes ellenőrző dosszié: a dossziét azokra a személyekre nyitották, akik még nem voltak megfigyelt személyek, még nem ellenőrizték őket, azonban velük kapcsolatban figyelmet érdemlő, a politikai rendőrség szerint ellenséges tevékenységre utaló információkhoz jutottak. Az előzetes ellenőrző dossziéban szereplő fontosabb személyek, függetlenül attól, hogy a dossziét hol nyitották, bekerültek a központi operatív kartoték-nyilvántartásába is.
fedőfoglalkozás: a Belügyminisztérium szigorúan titkos (SZT) állományú operatív tisztje állambiztonsági tevékenységének fedését, annak zavartalan végzését szolgáló, ellenőrizhető, legálisan végzett foglalkozás (pl. egy külkereskedelmi cég igazgatója a kémelhárítás SZT-állományú tisztje is lehetett).
fedőnév: a politikai rendőrség operatív munkatársa által a beszervezett személynek adott, annak kilétét leplező elnevezés.
fedőszerv: olyan legálisan létező hivatal, intézmény, szerv, vállalat stb. volt, amelynek a szervezetébe beágyazódva rendeltetésszerűen, de leplezetten működött a hírszerző vagy az elhárító szerv. Lelepleződés esetén a dekonspirálódott egységet átszervezték.
figyelődosszié (F-dosszié): a korabeli belügyi operatív szabályzat szerint az állambiztonsági szervek figyelődossziét vezettek azokról a személyekről, „akik a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjével szembeni fellépés lehetőségét latolgatták, fellépésük várható volt, vagy magatartásukkal tényleges veszélyt jelentettek a rendszerre”.
figyelőkarton: az állambiztonság hálózati nyilvántartásában használt karton, amely a fokozatos módszerrel történt beszervezés esetén a kiválasztott személy (jelölt) adatait tartalmazta.
fogdaügynök: a börtönelhárítástól igénybe vehető hálózati személy; az előzetes letartóztatásban levő gyanúsítottak között végzendő felderítésre, ellenőrzésre, adatpontosításra, valamint a fogvatartottak magatartásának befolyásolására használták fel. Operatív technikával (pl. cellába beépített lehallgatókészülékkel) kombináltan is alkalmazhatták.
foglalkoztatási terv (feladatterv): a hálózati személy közeli és távlati feladatait meghatározó dokumentum, amely a lehetőségek és a személyes tulajdonságok alapján tartalmazta a feladatokat, a végrehajtás módját, a feladat teljesítéséhez szükséges támogatást és a politikai nevelést.
foglalkoztatási vonal: az operatív tiszt által a foglalkoztatási tervben meghatározott terület, amelynek keretei között a hálózati személyt feladatokkal látták el, alkalmazták.
fokozatos módszer: lásd beszervezés
gyors módszer: lásd beszervezés
hálózat: az állambiztonsági szervek titkos segítőtársainak összessége.
hálózati iratok: az állambiztonsági szervek által a hálózat működtetése során keletkeztetett nyilvántartások, dossziék, nyomtatványok, statisztikák összessége.
hálózati jelentés: a hálózati személynek az operatív tiszt instrukciói szerint elkészített írásos beszámolója, illetve szóban elmondott információinak az operatív tiszt által írásban rögzített formája. Az egy példányban készült, fedőnévvel ellátott és egyes szám harmadik személyben megírt jelentésben külön rögzítették a tényanyagot és külön a hálózati személy észrevételét, javaslatát. A jelentést a kapcsolattartó operatív tiszt az értékelés után záradékolta, vagyis intézkedéseket, megjegyzéseket, javaslatokat fűzött hozzá.
hálózati nyilvántartás: az állambiztonsági szervek titkos segítőtársai fontosabb adatait tartalmazó kartotékrendszer (az 1970-es évektől kiegészült egy számítógépes adatbázissal is).
hálózati személy: az állambiztonsági szervek titkos segítőtársa, aki az állambiztonsági szervekhez fűződő munkakapcsolatának tartalma és az együttműködésük alapja szerint titkos munkatárs (tmt.), titkos megbízott (tmb.) és ügynök lehetett.
hálózati személy kizárása: a hálózati személy kizárását akkor kezdeményezték, ha bármilyen okból véglegesen alkalmatlanná vált az együttműködésre. Kizárási ok lehetett öregség, betegség, halál, az együttműködés megtagadása, dekonspiráció, a hálózati személy lehetőségeinek beszűkülése, illetve megszűnése.
hálózaton kívüli kapcsolatok: mindazon személyeknek a gyűjtőneve, akik beosztásuknál, munkaköri vagy egyéb lehetőségeiknél, illetve szerepüknél fogva együttműködtek az állambiztonsági szervekkel (hivatalos kapcsolat, társadalmi kapcsolat, alkalmi operatív kapcsolat).
hazafias alap: beszervezési alap, az állambiztonsági tankönyvek megfogalmazása szerint a beszervezési jelölt olyan eszmei, politikai beállítottsága, amely biztosította a titkos együttműködéssel járó nagyobb leterheltséget, felelősséget és kockázatot.
hivatalos kapcsolat: az állambiztonsági szervek egyik külső segítője. Kiválasztásának elsődleges alapja nem a személye, hanem az általa betöltött beosztás, funkció (pl. párttitkár, személyzeti vezető) volt. Az adott személy és az állambiztonsági szerv közötti kapcsolat ténye – vagyis az, hogy az adott személyt munkahelyén időnként meglátogatja egy belügyi alkalmazott – nem volt titkos, a megbeszélés tartalma azonban igen.
H-szám (hálózati szám): a hálózati személlyel kapcsolatos iratokat mindaddig csak ezen a számon tartották nyilván, amíg azokat nem irattározták, majd a beszervezési iratok B-számot, az ügynöki jelentések pedig M-számot is kaptak. A H-szám a hálózati személy azonosításának legbiztosabb eszköze volt.
információszerzés módszerei: az állambiztonsági szervek által alkalmazott információs módszerek többfélék lehettek. Titkos módszerek: pl. a hálózat alkalmazása, személyes felderítés, sötét hírszerzés, technikai eszközök bevetése (pl. lehallgatás, rejtjelfejtés, elektronikus és légi felderítés); legális módszerek: pl. kiadványok értékelése, nemzetközi kapcsolatok, diplomáciai érintkezés; valamint azok kombinált alkalmazása.
informátor: felderítési lehetőségekkel rendelkező, külső tények, körülmények megfigyelésében közreműködő hálózati személyek elnevezése. 1956-ig, a totális elhárítás időszakában az informátorok képezték a tömeghálózatot.
internálás: 1945–1953 között alapvetően a politikai rendőrség által alkalmazott államigazgatási kényszerintézkedés, ítélet nélküli szabadságelvonás zárt táborszerű helyre telepítés útján. Az internálás leggyakoribb oka a valós vagy vélelmezett politikai megbízhatatlanság volt, de lehetett egyszerű bosszúvágy, illetve motiválhatta az internálandó személy javainak a megszerzése is.
kapcsolattartó tiszt (tartótiszt) lásd operatív tiszt
K-ellenőrzés: postai küldemények operatív ellenőrzése, amelynek során az állambiztonsági szervek az ellenőrizendőnek tartott személyek postai küldeményeit felbontották, lemásolásuk, tartalmuk megismerése után kézbesítették, illetve sok esetben elkobozták (pl. a bizalmas nyomozás alá vont személyekét vagy azon hálózati személyekét, akiknek a megbízhatóságát éppen ellenőrizték).
kérdőjegy: a Belügyminisztérium központosított, illetve szervenként vezetett helyi nyilvántartásaiban való ellenőrzéshez használt formanyomtatvány.
kódlap: a hálózati személyről kitöltött adatlapon lévő információk numerikus kódolására alkalmas nyomtatvány az adatok számítógépes beviteléhez.
kombináció: operatív intézkedések egyidejű vagy sorozatos, egymás utáni alkalmazása, amelyekhez egy vagy több titkos nyomozati (operatív) eszközt ve(he)ttek igénybe az intézkedés hatásfokának növelésére.
kompromittáló (terhelő) adat: olyan információ, amelynek felhasználása alkalmas volt arra, hogy a beszervezésre kiválasztott személyt egyéni, erkölcsi presztízsének, családi és társadalmi helyzetének nagyfokú veszélyeztetésével motiválja együttműködésre.
konspirált lakás (K-lakás): az állambiztonsági szerv, illetve fedőszerve által fenntartott és üzemeltetett lakás, amelyet az ügynök és az operatív tiszt(ek) konspirált találkozására használtak.
környezettanulmány (KT): az állambiztonsági szervek érdeklődési körébe került személy általános emberi magatartására, életkörülményeire, politikai és személyi tulajdonságaira vagy más operatív értékű adatokra vonatkozó megállapításokat tartalmazó összefoglaló jelentés.
körözési dosszié: az államellenes bűncselekmények miatt körözött személyek felkutatására és elfogására indított bizalmas nyomozás iratait tartalmazó dosszié.
közbiztonsági őrizet: a büntetőeljárás eszközén kívüli rendészeti jellegű kényszerintézkedés, az internálás elnevezése az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás idején. A közbiztonsági őrizetről szóló, 1956. december 13-án hatályba lépett 1956. évi 31. számú törvényerejű rendelet szerint közbiztonsági őrizetbe azt lehetett helyezni, akinek tevékenysége, illetőleg magatartása a közrendet, közbiztonságot, különösen a termelőmunka és a közlekedés zavartalanságát veszélyeztette. Ügyészi jóváhagyással a rendőrhatóság rendelte el, tartama hat hónap volt, amelyet a Belügyminisztérium a legfőbb ügyész jóváhagyásával meghosszabbíthatott. A közbiztonsági őrizet intézményét az 1960. évi 10. számú törvényerejű rendelet szüntette meg 1960. április 1-jei hatállyal.
kutató nyilvántartás: a korabeli állambiztonsági nyilvántartó rendszerben kutató nyilvántartásba kerültek az alapnyilvántartásban szereplőknél kevésbé veszélyesnek ítélt személyek. Ilyenek voltak mindazok, akiket az állam- és társadalmi rend elleni bűncselekmény miatt ítéltek el, de már amnesztiában részesültek, a nem kellően bizonyított politikai jellegű bűncselekmények elkövetői, az 1945 előtti erőszakszervek vezetői és hivatásos állományú tisztjei, az 1945 előtt és után működött jobboldali pártok vezetőségi tagjai, a feloszlatott szerzetesrendek aktív tagjai stb.
legális csatornák: a nyilvános érintkezési lehetőségek kihasználása a titkosszolgálatok által (pl. turizmus, külkereskedelem, ösztöndíjak, ipari-műszaki együttműködés).
legenda: hihető és ellenőrizhető magyarázat egy operatív intézkedés vagy kombináció legalizálására.
magatartási vonal: olyan meghatározott viselkedési forma, amelyet a hálózati személynek a feladat végrehajtása érdekében a környezetében és az ellenségnek minősítettek előtt tanúsítania kellett.
megfigyelés: az állambiztonság adatgyűjtésének egyik módszere, amikor leplezett módon a politikai rendőrséget érdeklő személy tevékenységét, mozgását, magatartását, kapcsolatait derítették fel.
meghiúsult beszervezés: amikor az engedélyezett beszervezés ellenére a titkos együttműködés nem jött létre, mert a jelölt vagy nem vállalta az együttműködést, vagy az állambiztonsági szerv állt el valamilyen okból a tervezett beszervezéstől. A jelöltet ilyen esetben is nyilvántartásba kellett venni, és ki kellett róla állítani a 6-os kartont.
monográfia: azoknak a dossziéknak az állambiztonsági szervek által használt gyűjtőneve, amelyekben az 1956-os forradalom eseményeit dolgozták fel országosan, megyénként és községenként, illetve a forradalom alatt létrejött szervezetekben részt vevő személyeket regisztrálták, és röviden ismertették tevékenységüket.
munkadosszié (M-dosszié): a hálózati személy operatív értékkel bíró eredeti jelentéseit, illetve az ezekkel kapcsolatos intézkedéseket és a hálózati személynek adott feladatokat tartalmazó archivált dosszié. A hírszerzés által nyitott munkadossziék Mt-jelzést kaptak.
Napi Operatív Információs Jelentések (NOIJ): a NOIJ rendszerét a 22/1978. számú belügyminiszteri parancs hozta létre, és 1979. január 2. és 1990. január 12. között működött. A BM III. Főcsoportfőnöksége I., II., III. és IV. csoportfőnökségeinek, a III/1., a III/3. és a III/5. önálló osztályoknak, valamint a budapesti és a megyei rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szerveinek kellett összeállítaniuk napi rendszerességgel az általuk fontosnak tartott, „az ország biztonságát érintő, az ellenség szándékaira, terveire vonatkozó” legjelentősebb állambiztonsági információkat tartalmazó jelentéseket. A BM III. Főcsoportfőnökség Operatív Koordináló, Ellenőrző és Titkársági Osztályára (OKETO), illetve 1983 második felétől a BM Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkárságra megküldött anyagokból összefoglaló jelentéseket készítettek a minisztériumi, valamint a legfelsőbb politikai vezetők tájékoztatására.
objektumdosszié: a kémelhárításnál, a belsőreakció-elhárításnál, a büntetés-végrehajtásnál, a határőr-felderítésnél és a fegyveres erők katonai elhárításhoz tartozó szerveinél korabeli parancsokban, utasításokban meghatározott objektumokra (intézményekre, üzemekre stb.), illetve egyes meghatározott témákra (úgynevezett vonalakra) vonatkozó adatok összegyűjtésére szolgált dosszié.
operáció: az állambiztonsági operatív munka során alkalmazott kényszer- és az ezekhez kapcsolódó egyéb intézkedések titkos vagy leplezett módon történő végrehajtása.
operatív dosszié (O-dosszié): a személyi, a csoport-, a figyelő-, a körözési, az objektum-, a rendkívüli esemény, illetve az ellenőrző dossziék archiválás utáni összefoglaló neve.
operatív értékű jelentés: az érdemi információkat tartalmazó, illetve az adott ügyet előbbre vivő hálózati jelentés megnevezése. Az állambiztonsági szervek által megszerzett és ellenőrzött adatokat meghatározott adathordozókon feldolgozták, amelyek bekerültek a központi és helyi nyilvántartásokba, ahonnan szükség szerint „visszahívhatók” voltak; másrészt az állambiztonság vezetőinek tájékoztatását is szolgálták.
operatív játszma: olyan aktív kezdeményezést biztosító, a megelőzést szolgáló vagy ellenlépésként végzett intézkedéssorozat, amellyel hálózati úton a politikai rendőrség számára ellenséges hírszerző szerveknek minősített fedőszervekbe vagy ügynöki hálózatába történt beépüléssel felderítő információkat szereztek az ellenség tevékenységéről, terveiről, módszereiről.
operatív karton: a célszemélyek adatainak alap- és kutató nyilvántartásba, illetve a bizalmas nyomozás, büntetőeljárás alá vontak nyilvántartásba vételét szolgáló adatlap.
operatív munka: az Állambiztonsági értelmező kéziszótár szerint az állambiztonság meghatározott erőkkel, eszközökkel és módszerekkel folytatott, egy konkrét cél eléréséért végzett konspirált tevékenysége.
operatív nyilvántartás: adattároló és adatszolgáltató tevékenység az állambiztonsági szempontból jelentősnek tekintett bűncselekményekről, tényekről, körülményekről, személyekről és a hálózatról.
operatív technika: azoknak a technikai, fizikai, kémiai eszközöknek és módszereknek az összessége, amelyeket az állambiztonsági szervek a titkos nyomozati intézkedéseik során a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek tevékenységének felderítéséhez felhasználtak.
operatív tiszt: az állambiztonsági szervek hivatásos állományú beosztottja; feladata a hálózati munka szervezése, az ügynök(ök) irányítása és nevelése volt.
pafka: az objektumdossziékban szereplő egy-egy fontosabb személyről összegyűjtött és külön dossziéba rendezett irategyüttes. Számozása: az alapdosszié száma / az alapdossziéban megadott sorszám, tárgya pedig az illető személy neve.
pihentetés: a rendszeres titkos munkakapcsolat átmeneti megszakítása, amikor a hálózati személy időlegesen alkalmatlanná vált az együttműködésre. Oka lehetett betegség, az illető idegállapotában bekövetkezett átmeneti feszültség, tanulmányok végzése, külföldi út, kisebb súlyú dekonspiráció, az operatív lehetőségek szünetelése.
preventív őrizet: egy adott személynél vagy csoportnál a konkrét gyanú nélküli vélelmezett rendbontás, illetve bűncselekmény elkövetésének megakadályozása, elhárítása céljából alkalmazták. Különösen állami ünnep és tiltott évforduló (pl. október 23.) alkalmával vagy egy esetleges mozgósítás esetén „kivonták a forgalomból”, vagyis bizonyos időre őrizetbe vették a különösen veszélyesnek minősített személyeket.
priorálás: a célszemély előéletére vonatkozó adatok összegyűjtése az operatív nyilvántartásból (lásd még kérdőjegy).
realizálás: a bizalmas nyomozás befejezése után – az ott összegyűjtött információk alapján – büntetőeljárás kezdeményezése vagy büntetőeljáráson kívüli korlátozó intézkedések alkalmazása (pl. rendőrhatósági felügyelet). – A hálózati munkában azt nevezték realizálásnak, ha a jelölt tanulmányozásának befejezése beszervezéssel zárult.
rezidens: az állambiztonsági hálózat titkos munkatársa, aki önállóan vagy az operatív tiszt útmutatása szerint a hálózati személyek egy csoportját vezette. – A hírszerzésnél a követségre, konzulátusra, illetve külkereskedelmi képviseletekre – mint fedőmunkahelyre – beosztott állambiztonsági hivatásos tisztet nevezték rezidensnek, aki az adott országban összefogta a külföldi operatív (hálózatépítő, információszerző) tevékenységet.
rezidentúra: állambiztonsági tisztekből vagy a hálózat tagjaiból álló, meghatározott operatív feladatok ellátására felkészített, konspirált szervezeti forma. Jellege szerint lehetett: belföldi, külföldi, legális és illegális; vezetője a rezidens volt. A külföldi rezidentúrák a külképviseletek (diplomáciai, kereskedelmi, közlekedési, idegenforgalmi, sajtóügynökségi képviseletek, illetve vállalatok) fedése alatt működtek.
sötét hírszerzés: a titkos információszerzés egyik módszere, amikor a hírszerző a kiválasztott célszemélyt megtévesztve, valódi kiléte felfedése nélkül próbált számára értékes értesülésekhez jutni. Ebben az esetben a partner nem volt annak tudatában, hogy „ellenséggel” áll szemben.
személyi dosszié (Sz-dosszié): az állambiztonsági szervek által egy adott személlyel szemben folytatott bizalmas nyomozás során keletkeztetett iratokat tartalmazó dosszié.
szervkód: a hálózati rendszerben az állambiztonság szervezeti egységeinek titkosítására és számítógépen történt jelölésükre használt kód. A kódok folyamatosan változtak a szervezeti egységek változásainak megfelelően, ezért a kartonokra csak ceruzával írták fel a nyilvántartásokat kezelők.
szolgálati jegy: átirat, írásbeli érintkezés az állambiztonság egyes szervezeti egységei között az irattárban kezelt iratokba történt betekintés, kivonatok, másolatok kéréséhez.
SZT: szigorúan titkos.
SZT-állomány (szigorúan titkos állomány): a Belügyminisztérium nyílt hivatásos állományából és a civil életből kinevezett, fedésben dolgozó, rendfokozattal rendelkező, anyagi juttatásban részesülő belügyi alkalmazottak. Az SZT-beosztottak a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökség hivatásos állományába tartoztak. Az SZT-tisztek az egyéb katonai rendfokozatú beosztottakra vonatkozó mindenkor érvényes rendelkezések alapján jogosultak voltak különböző pótlékokra, ruházati illetményre. A fedőmunkahelyen kapott fizetés 25 százalékáig külön pótlékra tarthattak igényt.
T: titkos.
tájékoztatási dosszié: a kapitalista országokban élő, operatív szempontból fontos személyekre vonatkozó hálózati, sajtó- és egyéb adatok összegyűjtésére szolgáló dosszié.
tájékoztató: a börtönelhárítás területén alkalmazott külső segítő, elítélt vagy előzetes letartóztatott. Formálisan nem volt beszervezve, így nem volt B- és M-dossziéja sem, fedőnevet viszont kapott. A személyével kapcsolatos anyagokat T-dossziéba kellett lerakni. Írásban vagy szóban adott, lejegyzett jelentéseit az azok tárgya szerinti dossziékban helyezték el.
tájékoztató jelentés: a nem konkrét ügyekről szóló, hanem az állambiztonsági szerv működésének hatékonyságát elősegítő információkat tartalmazó hálózati jelentés megnevezése.
találkozási hely (T-hely): katonai körleten belül kijelölt hely vagy helyiség a hálózati személlyel történő konspirált találkozásra.
találkozási lakás (T-lakás): az állambiztonsági szervek által használt, de nem a szerv által fenntartott lakás, amelyet az ügynök és az operatív tiszt(ek) találkozására használtak. A lakás természetes vagy jogi személy tulajdona, bérleménye volt, amelyet a bérlő/tulajdonos írásbeli megállapodás alapján időnként az állambiztonság rendelkezésére bocsátott.
támadólagos elhárítás: ellenségesnek tekintett szervezetekbe történt beépülés, ott megtévesztő információk terjesztése, illetve ezeknek a szervezeteknek a tevékenységéről, terveiről információk szerzése.
tanulmányozás: a hálózatépítés azon fázisa, amelynek során az igénybe vett titkos nyomozati eszközök révén az operatív tiszt megállapította a hálózati jelölt alkalmasságát, valamint azt, hogy a titkos együttműködés kialakításának feltételei milyen mértékben adottak.
társadalmi kapcsolat: a belügyminiszter korabeli parancsa szerint olyan, a szocialista rendszerhez hű személy, aki felkérésre vagy önként folyamatosan segítette, tájékoztatta az állambiztonsági szerveket. Fedőnevet nem kapott; ha az iratokban hivatkoztak rá, azt családi és keresztnevének felcserélt kezdőbetűjével tették.
T-dosszié: titkos dosszié.
telepítés: az Állambiztonsági értelmező kéziszótár szerint a hálózati személy eljuttatása egy idegen országba legális vagy illegális úton, hogy ott lakó- és munkahelyet szerezve egzisztenciát teremtsen magának, és hírszerző lehetőségét kialakítsa, kiaknázza.
terhelő adatok: a beszervezés egyik módszere, amikor a kiválasztott jelölt magatartása kimerítette valamely bűncselekmény törvényi tényállását, és választania kellett az ellene megindítandó büntetőeljárás vagy az állambiztonsági szervekkel való titkos együttműködés között.
tiltónévjegyzék (TN): azon személyek nyilvántartása, akiket Magyarország területéről valamilyen ok miatt kiutasítottak, és/vagy akiknek a belépését az ország területére ellenséges magatartásuk miatt nem tartották kívánatosnak.
tippszemély: hálózati munkára alkalmasnak látszó, a várható követelményeknek feltehetően megfelelő jelölt, akinek a tanulmányozását feladatul tűzte ki a politikai rendőrség.
titoktartási nyilatkozat: árulás, dekonspirálódás esetén felhasználható okmány, amelyben a hálózati személy – vagy bárki, aki operatív értékű adat birtokába jutott – arra kötelezte magát, hogy a tudomására jutott államtitkot megőrzi.
titkos megbízott (tmb.): az állambiztonsági hálózatnak az a tagja, aki elvi meggyőződésből vett részt a titkos együttműködésben.
titkos munkatárs (tmt.): az állambiztonsági szervek hálózata legmegbízhatóbbnak számító tagja, aki elvi meggyőződésből, kezdeményezően vett részt a titkos együttműködésben, és a legbonyolultabb hálózati feladatok elvégzésére is alkalmas volt.
útlevél (vízum) figyelőztetése: a belügyi szervek együttműködésén alapuló határrendészeti eljárás volt a határforgalom ellenőrzésére, a külföldi állampolgárok és az útlevelek, továbbá az úgynevezett veszélyes elemek kiszűrésére, esetleg a be- vagy kiutazásuk megakadályozására (pl. a tiltónévjegyzéken szereplő személy nem léphetett be Magyarországra). Vízum esetén az ellenőrzést lehetett konkrét személyre, de meghatározott vízumkiadási helyekre is kérni.
ügyjelzés: az Állambiztonsági értelmező kéziszótár szerint olyan információ, amely az ellenséges tevékenység gyanújára utaló adatokat tartalmazott.
ügynök: a korabeli belügyminiszteri parancs szerint a titkos együttműködésbe bevont olyan személy, aki személyes tulajdonságai és hírszerző lehetőségei alapján alkalmas az ellenséges kör bizalmának megnyerésére, az imperialista ügynökség és a népellenes elemek felderítésére, tevékenységük dokumentálására, megakadályozására. Tágabb értelemben a politikai rendőrséggel együttműködő személyek megnevezése.
változásjelentés: a foglalkoztatott hálózati személy adataiban (pl. lakó- vagy munkahelyben) történt változások közlésére szolgált.
vizsgálati dosszié (V-dosszié): az elégséges titkos adatgyűjtést, a bizalmas nyomozást követő nyílt bűnügyi vizsgálat során keletkezett iratok gyűjtője.