Fedőnév, fedőszám:

Karl Karlovics

Minősítés:

ügynök

Foglalkozás:

szovjet sorkatona

Iskolai végzettség:

nincs adat

Beszervezés alapja:

nincs adat

Az együttműködés időtartama:

1967–1968

Foglalkoztató szerv:

BM Pest Megyei Rendőr-főkapitányság III/II-a alosztály

Foglalkoztatás vonala:

konkrét ügyben

Tartótisztek:

Merényi József r. főhadnagy?

Források:

O-14086/3–4. kötet

„Karl Karlovics” fedőnevű ügynök létezéséről a „Lázadó” fedőnevű ügy kapcsán szereztünk tudomást. „Lázadó” Kárpátaljáról elszármazott műszaki ember volt, akinek a rokonsága a Szovjetunióban – ma Ukrajnában – élt, velük folyamatosan tartotta a kapcsolatot, időnként meg is látogatta őket. A politikai rendőrség az ügy főszereplőjét a nyugati hírszerző szerveknek történő kémkedéssel gyanúsította, ugyanis azt vélelmezték, hogy az 1956-os disszidálása alkalmával a „nyugati imperialista hírszerző szervek” Magyarország és a Szovjetunió elleni kémkedésre szervezték be és küldték vissza Magyarországra.? A Pest megyei kémelhárító részleg is azt állította, hogy olyan adatok jutottak a tudomásukra, ami „megerősíteni látszik azt a feltevésünket, hogy »Lázadót« az imperialista hírszerző szervek hazánk és a Szovjetunió elleni kémtevékenységre beszervezte. Ennek alapján 1967-től koordinálunk a szovjet katonai elhárítással, feldolgozó munkánkhoz segítségüket kértük. Ügyünkben ekkor saját hálózattal nem rendelkeztünk. A szovjet elhárítással történt rendszeres kapcsolatunk megalapozott legendával 1967. augusztusában »Karl Karlovics« fedőnevű ügynöküket »Lázadó« mellé vezettük”. „Karl Karlovics”-ot a Szovjet Katonai Elhárítás Veszprémi Katonai Elhárító Osztálya foglalkoztatta.

„Karl Karlovics” a Vörös Hadsereg Magyarországon tartózkodó egységénél állt szolgálatban, s „Lázadó” ukrajnai távoli rokonaként fogadtatta el magát a célszeméllyel. A szovjet ügynököt a határon túli lakóhelyén élő rokonoktól ajánlólevéllel látták el, aki a célszemélyt lakásán látogatta meg, egyben rajta keresztül bevezették a 3/e rendszabályt is.?A „Karlovics” ügynök 1968. tavaszi, „Lázadó”-nál tett látogatásáról írt jelentéséből készített kivonatot Szolovjev alezredes írta alá, melyből kiderül, hogy az ügynök már elnyerte a célszemély bizalmát, szívesen fogadta lakásán, nyíltan beszélt a prágai és a lengyel eseményekről, sőt azt is felajánlotta, hogyha Magyarországon is hasonló felkelés bontakozna ki, nyugodtan forduljon hozzá. „Lázadó” néhány általános katonai kérdést is feltett az ügynöknek, aki azonban finoman elhárította azokra a választ. Az iromány végén sem a jelentés értékelése, sem további eligazítás nem olvasható. Az egyes találkozókra viszont az ügynöknek a magyar kapcsolattartó tisztje készített feladatterveket. Ennek a kettős irányításnak a szabályaira azonban a kötetekben nem található leírás.

1968 áprilisában Merényi József rendőr főhadnagy is ilyen feladattervet készített „Karlovics” számára „Lázadó” Budapesten tartózkodó munkácsi rokonaival való találkozásra. Ebben elsősorban megfigyelési feladatai voltak az ügynöknek: kikkel érintkeznek a rokonok, hová mennek szórakozni. Feladatul kapta az ügynök azt is, hogy vesse fel „Lázadó”-nak, hogy „Karlovics” közvetlen főnöke szeretne megismerkedni vele. A szovjet ügynök felettesének bemutatása nem egyszerűen baráti gesztus volt, ugyanis a politikai rendőség számára már ismert volt, hogy „Karl Karlovics” 1968 végén leszerel és hazamegy a Szovjetunióba, így másik, jelentés szerint kvalifikáltabb szovjet ügynök bevezetését tartotta szükségesnek a szovjet katonai elhárítás.

Merényi főhadnagy szerint sikeres volt az új hálózat bevezetése, számára úgy tűnt, hogy „Lázadó”-nak „céljai vannak” az új ügynökkel. Az operatív tiszt a jelentés végén kérte az intézkedés kódolását, ami a szigorúan titkos minősítésen felül további intézkedést takart.

„Karl Karlovics” leszerelése után a Pest megyei kémelhárító osztály úgy értékelte tevékenységét, hogy a jelentéseiből készült kivonatok és a technikai ellenőrzés eredményei azt a gyanút vetették fel, hogy az ügynök beszámolóiban nem volt teljesen őszinte. Őszinteségét a magyar fél nem tudta ellenőrizni, mert a szovjet elhárítástól csak a jelentések kivonatát kapta meg.

A szovjet ügynök kilenc alkalommal találkozott a célszeméllyel. Kapcsolatuk a találkozások során elmélyültté, bizalmassá vált. Beszélgetéseikből kiderült, hogy „Lázadó” ha nem is részletesen, de esetenként érdeklődött bizonyos katonai adatok iránt. Az egyik utolsó találkozásukon a technika segítségével az is kiderült, hogy „Karlovics” az eligazítás ellenére katonai titkokat árult el, például a tartója nevét.

A szovjet ügynök jelentéseinek ellenőrzésére szervezték be 1968 augusztusában a „Lázadó”-val egy munkahelyen dolgozó „Kárpáti” fedőnevű ügynököt,? aki már a beszervezése alkalmával elmondta, hogy amikor 1964–65-ben „Lázadó” az NSZK-ban tartózkodott, meghívta őt látogatóba, kint munkahelyet szerzett neki.?„Gépkocsival történt utazásaik során, amikor a fürthi CIC-objektum? előtt haladtak el, utaló megjegyzést tett az ott szolgálatot teljesítő sógorára.”

Merényi József operatív tiszt az ügynök és a célszemély jó egyéves kapcsolatát eredményesnek ítélte, szerinte sikerült közelebbről megismerni „Lázadó” személyiségét, politikai nézeteit, bel- és külföldi kapcsolatait. Az ügynök jelentései megerősítették őket abban, hogy „Lázadó” „rendszerünk esküdt ellensége, aki adott esetben aktivizálja magát”. Ennek ellenére a Levéltárba került iratok alapján az állítólagos kémkedésért nyílt büntetőeljárás vagy bármilyen joghátrány nem érte őt. 1970-ben viszont tiltott határátlépés bűntette miatt a Pestvidéki Járásbíróság 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte.