Fedőnév, fedőszám:

Áfium

Minősítés:

K-lakás (konspirált lakás)

A használat időtartama:

1980–1985

A használó szerv:

BM III/I-3 Osztály

A lakás használói:

Komáromi Tamás r. hadnagy?

Zsoldos István r. főhadnagy?

Források:

Bt-2450/1, Bt-2450/2

Az „operatív hálózattartó munkánk minőségének javítása, konspirációs feltételeinek fokozása érdekében szükséges, hogy újabb »K«, illetve »T«-lakást szervezzünk. A budapesti lakótelepi építkezésekből új lehetőségek adódnak »K« és „T«-lakások létesítésére, bár ezek minősítése bizonyos szempontból eltér az eddigi kategóriáktól. A fentieknek megfelelően javaslom, hogy külföldi és hazai kvalifikált titkos munkatársak időszakos, évi beszámoltatására, tartós kint tartózkodás (6–12 hónap) után hazatérő ösztöndíjasok beszámoltatására, továbbá tartós kihelyezésre kerülő titkos munkatársak kiképzésére a Budapest XV. kerület Páskompark […] földszinti […] helyiséget (továbbiakban »Áfium« fn.) a XV. Kerületi HKI-tól,? MÚOSZ? fedéssel bérbe vegyük, és céljainknak megfelelően alakíttassuk át.” Ezzel az indokkal szerezte meg egy tízemeletes épület földszinti közös helyiségét a hírszerzés. Amiatt akarták irodai célokra igénybe venni, mert ezzel a fedéssel bármilyen mozgás, idegenek megjelenése a házban nem okozhatott feltűnést, nem váltott ki semmilyen gyanút. A papírforma szerinti T-(találkozási) lakás, azonban a gyakorlatban K- (konspirált) lakás használatának legitimitását azzal a legendával biztosították, miszerint vidéki, átutazó újságírók részére hozták létre a munkára alkalmas helyiséget, ahol a fővárosi tartózkodásuk idején nyugodt körülmények között tudnak dolgozni, illetve esetenként alkalmi szállásukat is tudják ott biztosítani. A lakást T- (találkozási) lakásként határozták meg, holott ebben az esetben úgy tűnik, hogy inkább a K-(konspirált) lakás ismérveinek felelt meg, ugyanis az állambiztonság a külvilág felé fedőszervnek a MÚOSZ-t használta, az újságírószövetség nevében a feladatra kijelölt operatív tiszt – újságíróként – állt bérleti jogviszonyban a kerülettel, kizárólagos üzemeltetőként. A T-lakások esetében azonban egy valódi bérlő vagy tulajdonos (természetes vagy jogi személy) volt a lakás használója és üzemeltetője, az állambiztonság a lakást/helyiséget csak meghatározott időnként vette igénybe, amiért hozzájárult a fenntartási költségekhez. A BM Külügyi Osztálya azonban ezt a dilemmát nem oldotta fel, mert minden indoklás nélkül azt közölte, hogy az „Áfium” K-lakásként fog működni, de T-lakás kategóriába sorolva. Valószínűleg ennek tisztázása azért volt fontos, mert az osztály nem akart lemondani a korábban már beígért újabb K-lakásról, ugyanis a rendszerbe ezek integrálhatóbbak voltak, a hálózattal történt találkozások számára szabadabb és biztonságosabb formát jelentettek.

Kistamás Benő rendőr alezredes? a III/I-3. Osztály helyettes vezetője 1980. december 2-án kérte a nyilvántartó csoporttól – mindezek alapján – az „Áfium” fedőnevű találkozási lakáshoz a B-dosszié kiadását.?

A dossziéba befűzött javaslatban – az operatív tiszt szerint – a titkos találkozókra kiszemelt helyet tömegközlekedéssel is, a városközponttól 30-40 perc alatt, jól meg lehetett közelíteni, a környéken a nap minden szakaszában élénk volt a forgalom, ami segítette azt, hogy az idegenek jelenléte nem keltsen feltűnést.

A tízemeletes ház lakóinak ilyenkor szokásos operatív ellenőrzése is megtörtént, a 135 lakó közül 15 személy szerepelt valamilyen indokkal a belügyi nyilvántartásokban, az operatív tiszt azonban nem talált közöttük ismerőst vagy olyan személyt, aki az újságírói fedés szempontjából a lelepleződéshez vezethetett volna.

Az „Áfium” fedőnevű helyiség legalizációját tehát a MÚOSZ Press fedőnevű rezidentúrája biztosította, és „Orosz” fedőnevű munkatársát bízták meg a kerületi tanács és házkezelőség felé a szükséges ügyintézésre. A kérvényben az SZT-tiszt Komáromi Tamást nevezte meg az ügyben eljáró személynek. Komáromi hadnagy újságírói státuszát egyrészt azért tartották hitelesnek, mert dolgozott egy rövid ideig a Magyar Távirati Irodánál, ahol szert tett némi szakmai ismeretre, másrészt úgy ítélték meg, hogy az újságírói reszortok bonyolultak, kifelé áttekinthetetlenek, ez a foglalkozás nem csak a cikkírást, a publikálást jelenti. Komáromi hadnagy a fedésnek megfelelő új személyi és újságírói igazolványt kapott. A bérlés legendájának megerősítése érdekében a helyiség ajtajára a „Press Iroda” táblát is kihelyezték. A helyiség átalakítása és berendezése a BM Külügyi Osztályának közreműködésével történt meg. A MÚOSZ nevében az operatív tiszt a kerületi tanáccsal öt évre, 1985 végéig szóló bérleti szerződést kötött.

A lakás/iroda hivatalos bérlője Komáromi főhadnagy 1984 februárjában a feladatokat fél évre átadta Zsoldos István rendőr főhadnagynak, majd még az év augusztusában visszavette.

A határozott idejű bérleti szerződés lejártával, 1985 decemberében Komáromi főhadnagy javasolta az „Áfium” fedőnevű T-lakás felszámolását, azzal az indokkal, hogy a kihasználtsága nem érte el a kívánt hatásfokot, és ezért további felesleges költségekkel nem akarta terhelni az operatív pénzügyi keretet. Az operatív tiszt jelentéséből megtudható, hogy az iroda legendáját a lakóközösség tudomásul vette, nem lepleződött le. Az „Áfium” T-lakásban öt év alatt számos találkozót bonyolítottak le hazai titkos munkatársakkal, s még egy SZT-tiszt is lakott ott rövid ideig, sőt egy külföldi személy beszervezésére és „tartására” is használták az irodát. A találkozási grafikon azonban azt mutatta, hogy a találkozók sűrűsége átlagosan nem érte el a havi egy találkozót sem. A lakás éves költsége viszont – mint ahogy a dosszié tartalmának tetemes részét kitevő számlák, bizonylatok mutatják – meghaladta a 15 000 forintot. Mindemellett a városközponttól távol eső titkos találkozóhelytől „az operatív kapcsolatok az utazás okozta nagy időkiesés miatt” ugyancsak vonakodtak. Kocsis Kálmán osztályvezető egyetértve a javaslattal, azt azzal egészítette ki, hogy nem csak a hálózati kapcsolatoknak, de az operatív tiszteknek is az odautazás nagy időkiesést jelentett.

Az irodában lezajlott érdemi, konkrét eseményekről, találkozókról – a fenti rövid, általános megfogalmazáson túl – nincsenek információk. A két kötet jelentős részét, nem számolva az ottlakók priorálásának dokumentációjával, a számlák, elszámolások, nyugták teszik ki. Pontosan meg nem fogalmazott operatív érdekből az irodát karácsony és szilveszter között ürítették ki.