A B-77850-es számú dossziét 1957. április 16. és október 25. között vezették, s összesen 17 lapot fog össze. A dosszié szerint „Szolnoki Lászlóné” beszervezésének időpontja 1953, kizárásáé 1957. szeptember 16-a, az iratokat 1957. november 9-én irattározták.

„Szolnoki Lászlóné” a Budapest XIV. Kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál dolgozott, 1956 előtt a BM Budapesti Főosztály XIV. kerületi osztályának politikai csoportja rezidensként foglalkoztatta, s hat informátor volt hozzárendelve. Első B- és M-dossziéját 1956. szeptember 4-én megsemmisítették.

1957. március 26-i szolgálati jelentésében Takács Sándor rendőrnyomozó főhadnagy arról tájékoztatta a kerületi kapitányság politikai csoportját, hogy felvette a rezidenssel a kapcsolatot. Első beszélgetésükön megállapította a volt hálózati személynek a szocialista rendszerhez való hűségét, amit az is bizonyított, hogy 1956 decemberében belépett az MSZMP-be. Házkezelőként közvetlen kapcsolatban állt a házfelügyelőkkel és a lakossággal egyaránt. Az ellenőrzése alatt lévő területen több „deklasszált elem” lakott, az ő megfigyelésük és az „ellenforradalomban” részt vevő személyek felderítése lett a feladata. 1956 után nem rezidensként, hanem ügynökként kívánták foglalkoztatni, a korábban már használt „Szolnoki Lászlóné” fedőnéven. Találkozási helyként a Thököly út és a Szinva utca sarkán lévő cukrászdát jelölte meg a tartótiszt.

Takács főhadnagy fél évvel később készült beszámolója szerint az ügynök a kapott feladatokat elfoglaltságára hivatkozva felületesen hajtotta végre. Munkaterületén viszont nem rendelkezett a hatóság olyan hálózati személyekkel, akiket – mint rezidenshez – hozzá lehetett volna kapcsolni, és „mivel MSZMP-tag, így informátorként nem foglalkoztathatjuk”^? – írta a főhadnagy, ezért a hálózatból való kizárását javasolta. „Szolnokiné” a titoktartási nyilatkozatot 1957. november 8-án írta meg. Második B- és M-dossziéját 1957. november 9-én küldték meg irattározásra, utóbbit megsemmisítették.