Az 1953. június 29-én kitöltött központi 6-os kartonja szerint „Boros Sarolta” beszervezésének időpontja 1952. február 22., a hálózatból 1957. június 26-án zárták ki. A kartonon – piros tollal áthúzva – két M-dosszié (M-788 és M-51301) szerepel, amelyeket megsemmisítettek, így a hatósággal való együttműködésről csak a 112 lapos, 1952. február 29-én megnyitott és 1957. szeptember 27-én irattárazott B-dossziéjából, illetve az O-11668-as számú dosszié harmadik kötetéből kaphatunk tájékoztatást.

Az Államvédelmi Hatóság II/2-b alosztálya beosztottjának 1952. február 1-jei jelentése szerint V. I. repülős százados, akit fegyveres szervezkedéssel gyanúsítottak meg, a felelősségre vonás elől 1949 májusában előbb Jugoszláviába, majd rövid hazai bujkálás után Nyugatra szökött. 1950. július 10-én az ÁVH II/2-b alosztálya ezért körözési dossziét nyitott kézre kerítése érdekében. A dossziéba befűzték a századosról, hozzátartozóiról és ismerőseiről addig összegyűjtött valamennyi dokumentumot, többek között a Honvédelmi Minisztérium Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség^? „D” Osztályának jelentő ügynököknek az üggyel kapcsolatos információit és a hivatalos kapcsolatok tájékoztatóit. A repülős tiszt elmenekülése után édesanyját letartóztatták, 1949 novemberétől pedig Garami István hadnagy, a 41. Repülőezred D-tisztje^? kompromittáló adatok beszerzése miatt elrendelte menyasszonyának állandó megfigyelését. A repülős tiszt családjának ismerőseiről környezettanulmányok, ügynöki jelentések készültek, a társadalmi kapcsolatoktól származó információkat jelentésekben, feljegyzésekben rögzítették.

Faragó József államvédelmi hadnagy 1952. január 15-i beszámolója szerint „az ügyben CF-04, CF-28, CA-20, CA-42, CH-03 fedőjelű ügynökök, valamint »Pataki Flórián«, »Barna Antal«, »Bánkuti Péter«, »Kántor Kornél«, »Patócs Bódog« és »Kacz József« fedőnevű informátorok […] meg nem állapítható időn át dolgoztak”.^? A hálózati személyeken túl számos eszközt és módszert bevetett az ÁVH. Mindezek eredménytelensége után merült fel a volt menyasszony beszervezésének gondolata. A nyomozás során megállapították, hogy V. I. és az ügynökjelölt 1951-ig levelező viszonyban álltak, amikor is a „disszidens” külföldön megnősült. A levelek megszerzésére Faragó József államvédelmi hadnagy konspirált házkutatás megtartását javasolta, amire végül nem került sor.

1952. február 11-én készült jelentésében Csepregi János államvédelmi főhadnagy, az ÁVH II/2-b alosztályának vezetője a jelölttel történt első találkozójáról számolt be, s alkalmasnak ítélte a hálózati munkára, mert volt vőlegénye „szüleivel jelenleg is tartja a kapcsolatot, amit azzal támasztott alá, hogy a Vállalattól való elbocsátása után erről V. I. szüleit közvetve értesítette […] [B]eszervezése abban az esetben, ha kihallgatása során őszinte lesz, megvalósítható, mert nevezett szereti a szüleit és a szabadságát, továbbá gyűlöli a volt vőlegényét abból kifolyólag, hogy őt a vállalattól azért bocsátották el, mert állítólag a vőlegényével kapcsolatot tart.” A beszervezési javaslat szerint a jelöltnek megvannak a megfelelő „hírszerzési lehetőségei” ahhoz, hogy V. I. magyarországi ismeretségi körét és tagjainak „illegális tevékenységét” felderítse. A jelöltet pressziós alapon, az ÁVH birtokában lévő kompromittáló adatok alapján kívánták beszervezni.

A hálózati „jelölt”, mint a körözött személy volt menyasszonya, 1952. február 22-én Budapesten papírra vetett önéletrajzában részletesen beszámolt V. I. szökésének körülményeiről, hazai bujkálásának állomásairól, az őt segítő személyekről.^? Az önéletrajz megírásának körülményeire a február 13-i „beszervezési terv” ad magyarázatot, amelyben a beszervezés lebonyolítását ismertette Faragó hadnagy. A jelöltet felrendelték Budapestre, az Élelmezésügyi Minisztériumba, ahol elbocsátása felülvizsgálatának pozitív elbírálásáról tájékoztatták. A minisztérium épületéből történt távozása után az ÁVH emberei a Nyugati pályaudvar előcsarnokában „kiemelték”, és konspiráltan a VI. Főosztályra előállították, ahol azonnal megkezdték a kihallgatását, s leíratták vele önéletrajzát is. A kihallgatást úgy irányították, hogy a jelölt maga ajánlja fel szolgálatait a hatóságnak. A beszervezést Madarász^? százados végezte, s a terv szerint a központból egy ideig Faragó hadnagy tartotta vele a kapcsolatot, majd átadták őt a helyi kirendeltségnek.

A frissen beszervezett hálózati személy a „Boros Sarolta” fedőnevet kapta, beszervezési nyilatkozatát 1952. február 23-án írta meg. 1952. február és 1953. december között az ügynök – Szegeden datált nyugtákon – „költségeinek fedezésére” különböző összegeket vett fel (20 Ft-tól 220 Ft-ig).^?

„Boros”’ B-dossziéját az ÁVH II/2-a alosztálya 1953. június 16-án^? átadta az ÁVH Csongrád Megyei Osztályának, ahol Semperger István államvédelmi alhadnagy, a II/a alosztály beosztottja foglalkoztatta tovább az ügynököt. A beszervezés utáni első találkozón „Boros Sarolta” – Faragó hadnagy beszámolója szerint – sírva fogadta az operatív tisztet, mondván, vigyék vissza őt a büntetés letöltésére.^? Végül is némi rábeszéléssel és nyomásgyakorlással sikerült a további együttműködésre rábírni. Hálózati munkájának 1954. január 11-i értékelésében viszont már azt írta Semperger alhadnagy, hogy „feladatát minden megbízás alkalmával pontosan hajtotta végre. […] a V. család és kapcsolataik bizalmasak ügynökünkhöz […] a további munka végzéséhez lehetősége van […] havonta vagy 6 hetenként elmegy vonattal M.-re, ahol felkeresi a családot […] M.-i kiutazása alkalmával értékes jelentéseket hozott. […] Megbízhatósága a terhelő adatokon keresztül biztosítva van.” Az 1954. február 12-én készült „Szolgálati jegy”-en Semperger hadnagy további foglalkoztatásra Farkas János államvédelmi hadnagynak adta át az ügynököt.

Arról, hogyan alakult „Boros” ügynöki pályafutása 1954 és 1956 között, nincs információnk, a B-dossziéból az erre vonatkozó lapokat korábban eltávolították.^? A politikai rendőrséggel való együttműködésének megszűnéséről mindössze egy 1956. május 7-én kelt „Szolgálati jegy” tanúskodik, amelyen a BM Budapesti Főosztály IX. kerületi 1. alosztály vezetője értesítette a BM Csongrád Megyei Főosztály vezetőjét, hogy „Boros Sarolta” ügynököt a továbbiakban foglalkoztatni nem tudják, mert más településre költözött, ezért 1957. június 26-án megszakították vele a kapcsolatot. A beszervezési dossziéban arról, hogy miért a fővárosi IX. kerületi alosztály zárta ki a hálózatból, egy 1957. június 26-i jelentés fél mondatából lehet következtetni: „1956 elején, amikor Budapestről K.-ba költözött, az őt tartó operatív munkás közölte vele, hogy a kapcsolatot vele megszünteti, s azóta nem is tartották.”