„Róka” hálózati múltjára mindenekelőtt az 1958. január 23-án kiállított 6-os karton utal, amelyen a beszervezés időpontja 1957. augusztus 30., s személyi adatain és a beszervezésével kapcsolatos információkon túl három bejegyzés olvasható rajta. 1958. január 23-án a BM II/5-a alosztály beosztottja, Hegedűs Mihály^? lett az ügynök kapcsolattartója, majd 1960. szeptember 5-én B- és M-dossziéját irattározták, mivel dekonspirálódott.^? Az utolsó bejegyzés 1982. október 11-i, ekkor a BRFK III/III-A Osztályt jelölték meg foglalkoztató szervezeti egységeként, az operatív tiszt megnevezése nélkül. A nyilvántartási kategória kódjaként először a 07-et jegyezték fel, ami azt jelenti, hogy hálózatból kizárt ügynökről van szó, viszont ezt áthúzták, és a 04-es kód került mellé, ami élő hálózati kapcsolatot jelent. B- és M-dossziéja nem került levéltári kezelésbe. M-dossziéját feltehetően az előírások szerint megsemmisítették, ugyanis jelzetét – M-9799 – a kartonon áthúzták, azonban a B-92237. számú dosszié nagy valószínűséggel eljutott az irattárig.

„Rába” fedőnéven végzett hálózati tevékenységéről csak az adatlap és a változásjelentések nyújtanak felvilágosítást. Az adatlapot 1982. szeptember 17-én töltötte ki a BRFK III/III-A Osztály, amelyen fedőnévként – a „Rókát” áthúzva – a „Rába” található. A beszervezés éve – ellentétben a 6-os kartonnal – itt 1947, de beszervezőként szintén a BM II/5-a alosztály szerepel (utóbbi egyértelműen téves). A kapcsolat felújításának időpontja 1982. szeptember 17., azonos az adatlap kitöltésének időpontjával. A bejegyzések szerint a beszervezés hazafias alapon, gyors módszerrel történt, az ügynök minősítése ugyancsak megváltozott, titkos megbízott lett. A beszervezés céljaként a titkos információk szerzését, felderítését jelölték meg, a funkciója pedig T-lakás legalizása volt, mint T-lakástulajdonos. Ellenőrzöttségénél – ha igaz az 1947-es beszervezési dátum – 35 év után is a „megbízható, de nem ellenőrzött” szöveget húzták alá. Megbízói szerint a hálózati munkát szívesen vállalta. Az 1988. október 28-i változásjelentés szerint „Rába” T-lakástulajdonos foglalkoztatási vonalaként az ifjúságvédelmet határozták meg, az 1989. május 2-i változásjelentésből pedig az derül ki, hogy a T-lakásgazdai tevékenysége megszűnt, új lehetőségként a következő olvasható: „B-3. tmb. Foglalk[ozás] vonala: Ifjúságvédelem.”

Az „Adatlap a K és T lakáshoz” rendszeresített nyomtatvány kitöltésének dátuma 1988. december 21.

A 6/b kartont 1982. október 5-én a T-lakásra töltötték ki, „Rába” fedőnéven vették nyilvántartásba. A 6/c kartonnak azonos a kitöltési időpontja, az adatai megegyeznek az adatlapnál leírtakkal, innen is megtudhatjuk, hogy „dekonsp[iráció]” miatt 1960. szeptember 5-én kizárták a hálózatból.

„Róka” 1938 októberében lépett be a Független Kisgazdapártba. 1945-től az FKGP főállású politikusa volt. 1948 őszén megbízatásairól lemondott, visszavonult a közszerepléstől. 1949-től egy kereskedelmi vállalat főkönyvelőjeként, majd gazdasági igazgatójaként dolgozott 1986-ig. 1956 októberében többedmagával a kisgazdapártot szervezte, s 1957. februárig vitte a párt ügyeit.

Bár ellentmondóak a beszervezés időpontjára vonatkozó adatok, az tény, hogy az 1956-os forradalom leverése után az állambiztonsági szervek kiemelt figyelmet szenteltek a volt polgári pártok vezető tisztségviselőinek ellenőrzésére, különös tekintettel azokra, akik a forradalom alatt pártjaik újjászervezésén fáradoztak. Az FKGP forradalom alatti, illetve utáni helyzetéről, mintegy kéttucatnyi vezető politikusának ellenőrzéséről az O-14820-as számon archivált dossziéban^? összefoglalt jelentések adnak tájékoztatást. A dosszié alapkötete nem került be a levéltárba, a többi nyolc kötetéből kettőt személyi dossziévá minősítettek át (egyiket ifjabb Antall József^? operatív ellenőrzésére). A kötetekben negyven ügynöktől származó 269 jelentés másolata olvasható, ebből mindössze hét fűződik „Róka” nevéhez. A két dátum nélküli jelentés még 1957 első felében íródhatott, további három szintén a 6-os karton szerinti beszervezése előtti hónapok (1957. június 28., július 20. és augusztus 27.) terméke, a maradék kettő pedig 1966. november 3-án és 1970. december 10-én készült. Két esetben már a jelentés tárgya, megnevezése sem szokványos. A dátum nélküli, csak „Róka” aláírással, géppel írt tízoldalas anyag a „Javaslat a Kisgazda Párt és politikusainak foglalkoztatására” címet viseli, és a jobb felső sarokból is hiányoznak az előírt formaságok (adta, vette, hol, mikor). A jelentés a párt legalizásának lehetőségével foglalkozik: „Az októberi események bebizonyították, hogy a Kisgazdapárt irányában igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. […] A nem marxista tömegek is igénylik a hatalomban való valamelyes részvételt, […] él az a kívánság, hogy képviseletét a hatalom szempontjából kívánt megbízhatóságon túlmenően […] megfelelő adottságokkal rendelkező személyek reprezentálják.”

A javaslatban a fentiekre tekintettel olyan kisgazdapárti személyiségeket mutatott be az ügynökjelölt, akiket mozgalmi múltjuknál és egyéni adottságaiknál fogva alkalmasnak tartott a nem marxista tömegek képviseletére. A már pozícióban lévőket (pl. Dobi Istvánt,^? Barcs Sándort,^? Pesta Lászlót^?) nem számolva 38 paraszti származású és 32 értelmiségi párttag politikai alkalmasságát vagy alkalmatlanságát mutatta be az ügynök, kellőképpen kiemelve saját rátermettségét. Hasonló formai jellemzőkkel készült a 19 oldalas, szintén dátum nélküli „Jelentés az FKP újjászervezéséről és az 1956. október 31.–1957. január 15. közötti helyzetéről” című írás, amelyben kitért az 1956. október 30. és november 4. közötti időszakban a kisgazdapártban kialakult ellentétekre, frakciókra, illetve a párt 1956. november 4. utáni terveire.

Az 1957. július 20-i és az augusztus 27-i jelentések formailag megfelelnek ugyan az előírásoknak, viszont egyértelműen megállapítható, hogy mindkettő „Róka” szóban vagy írásban adott jelentésének Zalai százados által legépelt változata/másolata. Az első, valójában az április 1-jei találkozásra készült 19 oldalas jelentésben ismét a kisgazdapárt forradalom alatti újjászerveződésének állomásait, illetve november 4. utáni helyzetét taglalta, felsorolva mindazon funkcionáriusokat és képviselőket, akik a pártközpontban ekkor megfordultak. A második az „Áttekintés a Kisgazda Párton belül 1940–1957 között kialakult csoportosulásokról” címet viseli. Az ügynök öt időszakra bontotta a címben megjelölt évkörben a párt működését: az 1945 előttire, a koalíciós korszakra, az 1947/48-as átmenetre, az 1948 nyarától 1956 decemberéig terjedőre és az „ellenforradalom” alattira. Az egyes időszakokban a párton belüli csoportosulásokat, azok vezetőit, a belső hatalmi viszonyokat, illetve az erőviszonyok változásait mutatta be.

Az 1966. november 3-i jelentés három volt kisgazda politikusnak az aktuális bel- és külpolitikáról kialakított véleményét foglalja össze. Érdekessége, hogy a beszélgetést 3/e labda operatív rendszabállyal (lehallgatással) rögzítették „Róka” lakásán, pedig hivatalosan csak 1982-ben lett T-lakástulajdonos „Rába” fedőnéven.

„Róka” 1970. december 10-én írt „Emlékeztető”-jében arról tájékoztatta a politikai rendőrséget, hogy Ortutay Gyula^? felajánlotta neki az 1971-es országgyűlési képviselőválasztáson jelöltként történő indítását, amire – az írás szerint – harmincéves mozgalmi múltja és Dobi Istvánnal való kapcsolata tette (volna) alkalmassá.

„Róka” létezésére jó néhány esetben csupán a Független Kisgazdapártról összeállított O-dosszié köteteiben lévő hivatalos jelentések, értékelések vagy feladatok egy-egy mondata, megjegyzése utal. Így például az 1957. december 10-én Agócs István^? százados által szignált jelentésben szereplő – Antall József ismeretségi körének felderítésére bevetett IX/9. operatív rendszabály^? alapján megismert – személyek között háromszor is megtalálható. Seres József őrnagy, a BM III/III-3/a alosztály beosztottja 1967. március 14-i jelentése szerint „Róka” 1957. június 17-i jelentésében O. A. budapesti lakosról azt írta, hogy 1948-ban az FKGP pártigazgatója volt, és 1957. február 27-én meghalt. Az 1966. december 14-én készült munkatervben a „Tervezők” fedőnevű ügyjelzésben^? „Bodrogi” és „Vadász” ügynökökön kívül „Róka” és „Pásztor” fedőnevű társadalmi kapcsolat munkájára is számított az operatív tiszt. Az 1968. november 29-én dr. Antall Józsefről készült jelentés végén Seres József őrnagy javasolta „Varga”, „Erdősi” és „Harmat” fedőnevű ügynökök, valamint „Róka” fedőnevű társadalmi kapcsolat felhasználásával dokumentálni dr. Antall és fia, valamint a felmerült volt FKGP-politikusok ellenséges tevékenységét. „Varga” fedőnevű ügynök 1969. június 16-i jelentésének intézkedései között az szerepel, hogy „amennyiben a konspiráció biztosított, javaslom Gy. Z.-re és kapcsolataira »Rókát« kikérdezni”. Két évvel később, 1971. október 20-án, Seres József őrnagy úgy intézkedett, hogy Gy. Z. „szándékát javaslom »Róka« fedőnevű t[ársadalmi] k[apcsolato]n keresztül ellenőrizni”.

A BM III/III-3/a alosztály munkatársa, Varró Vendel rendőr főhadnagy 1966. október 26-i feljegyzésében^? az áll, hogy „Róká”-t az alosztály 1950-ben vette operatív nyilvántartásba, a kisgazdapárt megszűnése után ellenséges tevékenységet nem fejtett ki, a politikai szereplésektől távol tartotta magát, sőt a vállalata által készített jellemzéséből az is megtudható, hogy a politikai tájékozottságára is súlyt helyezett, mert elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet.

1968-ban ismét felmerült vele szemben a dekonspiráció gyanúja. Az Amerikai Egyesült Államokban élő apósa egy személygépkocsit akart ajándékozni neki, és mivel a vám megfizetésére nem volt anyagi fedezete, olyan személyek segítségét kérte a vámkedvezmény megszerzése érdekében, akik előtt esetleg felfedhette a politikai rendőrséggel való kapcsolatát. Tulajdonképpen ebből a jelentésből ismerhető meg „Róka” politikai rendőrséggel való együttműködésének históriája: „1956-tól 1959-ig tényleges segítséget nyújtott mint ügynök, a volt FKP jobboldali elemeinek felderítésében. 1959-ben a hálózatból kizártuk. A kizárás oka: hírszerző lehetősége leszűkült karrierista jellemvonása miatt. Mindenkivel annyira tartott kapcsolatot, amennyire saját érdeke ezt szükségessé tette. Így volt politikus kapcsolatai elmaradtak tőle. Családi körülményei sem tették lehetővé a folyamatos felhasználását. […] A találkozóit – melyek számára fontosak voltak, figyelmeztetés ellenére – hivatalában folytatta le, így »gyanú« ébredt munkahelyén dolgozótársai között személyét illetően.” A kizárása után társadalmi kapcsolatként segítette, „időnként figyelmet érdemlő észrevételek”-kel, a politikai rendőrség munkáját.

Az O-14820/1-es számú dossziéban lévő 1969-es kimutatás szerint az FKGP „jobboldali” személyiségei közül 129 főt soroltak be az úgynevezett F-dossziés rendszerbe, közülük 57-en volt büntetve,^? és 26 fő ellen folyt rendőrhatósági intézkedés.^? Három évvel később már „csak” harminc alap- és öt kutató nyilvántartásban szereplő személyről számolt be Zima Péter^? alosztályvezető.

Annak kiderítése, hogy „Róka” fedőnevű ügynök, majd társadalmi kapcsolat milyen mértékben mozdította elő a politikai rendőrség felderítő munkáját a volt kisgazdapárti politikusok tekintetében, a szórványosan fellelt iratok alapján egyértelműen nem állapítható meg. Az 1960 és 1982 közötti valamilyen szintű együttműködésre csak az elvétve megtalált adatok utalnak. Mindenesetre eredeti, kézzel írt jelentése egy sem került levéltári kezelésbe. Továbbá figyelemre méltó szerepe volt ebben a felderítő munkában a korábban már említett negyven ügynöknek is. Ha a Békés megyei három rövid jelentéskivonatot nem számoljuk, 37 olyan hálózati személy maradt, akinek valamilyen kapcsolata volt a kisgazdapárttal, és a politikai rendőrséggel együttműködött. A hálózati nyilvántartás alapján harmincukat sikerült azonosítani. Legtöbbjükre „kettős szerepet” osztottak: egyrészt mint kompromittálódott személyeket figyelték, ellenőrizték, másrészt felhasználták őket párttársaik ellenőrzésére.