Az 1955. február 7-én kitöltött központi 6-os karton szerint „Máriá”-t 1953. augusztus 17-én szervezték be. A karton kiállításának napja mellett még egy bejegyzés szerepel: „Benkő Pálné a IV/5.” A következő, egyben az utolsó dátum az irattározás napja: 1957. november 19. A kizárás tényére a nyilvántartási kategória 07-es kódja utal.

„Mária” története az ÁBTL kezelésébe került, 11 lapot tartalmazó beszervezési dossziéjából bontakozik ki. 1950-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig a Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulata – Irgalmas Nővérek tagja volt. 1951-ben családját csoportos határátlépés előmozdításának bűntette vádjával büntetőeljárás alá vonták. Őt, édesapját, egyik húgát, valamint sógornőjét internálták, másik két húgát és édesanyját börtönbüntetésre ítélték, fiútestvérét pedig kivégezték. Édesapja a kistarcsai internálótáborban az 1952. július 9-i napi jelentés szerint 69 éves korában végelgyengülésben meghalt.^? A kiválasztott jelöltet még internálása idején (1953. szeptember 17-én szabadult) szervezte be a BM IV. Osztályáról Borbély Imre államvédelmi hadnagy, a kapcsolattartó Benkő Pálné, a IV/5. alosztály^? századosa lett.

1957. november 11-én Benkő Pálné rendőrnyomozó százados – akkor már a BM II/5-c jelzéssel működő alosztály operatív tisztje – rövid jelentésében kifejtette, hogy „Mária” fedőnevű ügynök beszervezése óta egyáltalán nem végzett felderítő munkát a hatóságnak. Az őt többször felkereső operatív tisztnek határozottan kijelentette, hogy nem hajlandó együttműködni vele, így kapcsolatuk évekkel korábban megszakadt. Kizárására már 1956-ban javaslatot tett, de az irat „Mária” eredeti B- és M-dossziéjával együtt a forradalom idején megsemmisült.

1967-ben a BM III/III-1/a alosztályán felvetődött gondolat, hogy megkísérlik a kapcsolat felújítását, azonban az 1957-es jelentés ismeretében elálltak szándékuktól.

Az operatív tiszt szerint „Máriát” – igaz, szorult helyzetben – beszervezte a politikai rendőrség. Az ÁBTL-be került B-dossziéjában lévő dokumentumok azonban sem jogilag, sem a valóságban nem szolgálnak releváns bizonyítékként az ügynöki tevékenységére, sőt azt mutatják, hogy a családi tragédiák árnyékában is megtagadta az együttműködést.