„Vera” fedőnevű ügynök 6-os kartonját 1958. június 6-án töltötték ki azzal a megjegyzéssel, hogy „a dosszié alapján kiállította Mikulás Károly rendőr százados”. A beszervezés idejeként az 1951-es évet jelölték meg, ehhez képest a B-dossziéban más időpontok is találhatók. Az előbbieken kívül a kartonon még egy téves „disszidálási” dátum, 1956. január 26. szerepel.
„Vera” eredeti B- és M-dossziéját az 1956-os forradalom alatt megsemmisítették, egyetlen jelentése sem került levéltári kezelésbe. A BM II/5-a alosztály által ismeretlen időpontban nyitott és 1957. november 28-án lezárt, 11 lapból álló B-dossziéban 1956 előtti tevékenységét kívánták rekonstruálni. A hírszerzés beszervezési anyagát kézbe véve? azonban megállapítható, hogy „Vera” hálózati pályafutása csak egy állomás volt „Baronesz” fedőnevű ügynök politikai rendőrséggel való együttműködésének folyamatában.
A beszervezési dossziék szerint „Baronesz” 1946-ban került kapcsolatba a Honvédelmi Minisztérium Katona Politikai Osztályával, majd 1950 elején az ÁVH hírszerző részlegével. A bécsi francia titkosszolgálat egyik magyar beosztottjának lett volna feladata – megfelelő legendával – beajánlania a „franciákhoz állásra”. A Bécsben élő „Woll János”? 1950. április 7-i jelentésében viszont azt közölte a magyar hatósággal, hogy a francia hírszerző szervek megtudták, hogy leendő alkalmazottjuk az ÁVH ügynöke, akit hivatalból tennének át a határon. A „Woll” által leírt történet megegyezett az előkészített akció tervével, ezért 1950. május 12-én „Baronesz”-t kizárták a hálózatból anélkül, hogy a dekonspiráció pontos okát kivizsgálták volna.
„Baronesz”-t és férjét 1951. május 18-án kitelepítették? Budapestről, de ők az erről szóló határozat kézhezvételét követően ismeretlen helyre távoztak. A BM IV/2-b alosztálya körözést adott ki ellenük, s elfogásuk után a fogház és toloncházi alosztály parancsnokságára szállították, majd 1951. május 24-én internálták a házaspárt. 1952. július 4-én a Belügyminisztériumból Cziráki Ferenc rendőr százados arról tájékoztatta a Szolnok Megyei Rendőrkapitányság vezetőjét, hogy „K. I. és felesége a közeljövőben fognak szabadulni, és a tábor a Szolnok Megyei Rendőrkapitányságra fogja toloncolni őket”. A százados utasította a rendőrkapitányt, hogy a nevezetteket kísértesse a kitelepítésükre kijelölt helyre, ott biztosítson számukra lakást, s heti egyszeri jelentkezési kötelezettséggel helyezze őket rendőrhatósági felügyelet alá. A házaspár 1952. július 12-én érkezett meg az egyik Szolnok megyei tanyára, ahonnan 1954. október végén költözhettek – immár kislányukkal együtt – Pest megyébe, egy Budapesthez közeli településre.
Egy évvel később a BM II/1. alosztályának beosztottja, Glumácz József főhadnagy – a hírszerzés által nyitott Bt-dossziéban lévő, 1955. szeptember 28-án készült összefoglaló jelentésében – arról tájékoztatta hivatali főnökeit, hogy „Baronesz” fedőnevű ügynökkel 1955. augusztus 3-án felvették a kapcsolatot, részben azért, hogy a korábbi dekonspirációját tisztázzák, részben pedig azért, hogy férjét, anyósát és más rokonait és ismerőseit rajta keresztül feltérképezzék. Ismételten felvetődött külföldi foglalkoztatása is, a szervek ugyanis reménykedtek abban, hogy a franciáknál történt dekonspirációról az angolok vagy az amerikaiak nem szereztek tudomást. Az ügynök vállalta volna a feladatot, csak Ausztrián keresztül nem akart nyugatra menni, s mivel 1955–1956-ban más mód erre nem volt, elálltak a tervtől.
Ezzel szemben a B-dossziéban található, 1957. november 28-án szintén Glumácz – ekkor már százados és a II/3-1. alosztály[? beosztottja – által készített jelentés szerint jóval korábban, 1951-ben újították fel „Verá”-val a kapcsolatot, és a továbbiakban az arisztokraták, a volt horthysta államapparátus vezető tisztviselői körében végzendő kutatómunkára alkalmazták.? A tartótiszt szerint munkáját szorgalmasan, lelkiismeretesen végezte, rendszeres időközönként anyagi juttatásban részesült. A beszámolóból az is kiderül, hogy 1956. februárban a BM IV/2-a alosztályról Várkonyi Gyula államvédelmi hadnagy átvette „Verá”-t, és főleg Apponyi Júlia grófnő szalonjában megjelenő arisztokraták körében foglalkoztatták.
Az 1956-os forradalom alatt „Vera”/„Baronesz” telefon-összeköttetésben volt tartótisztjével, majd 1956. november 10-étől ismét rendszeresen találkoztak. 1957 januárjában az ügynök kijelentette, hogy Bécsbe szeretne utazni rokonlátogatóba. Agócs István? rendőrnyomozó százados, alosztályvezető nem támogatta az ötletet, s aggodalma jogosnak bizonyult. A következő találkozó már nem jött létre, „Vera”/„Baronesz” férjével együtt időközben elmenekült az országból,? majd az Egyesült Államokban telepedett le.
A történetet folytatása az 1957. július 18-i „kapcsolatfelvételi javaslatból” ismerhető meg. A BM II/3-2. alosztályról a már ismert Glumácz századosnak „Baronesz” Magyarországon maradt hozzátartozói telefonlehallgatása révén a tudomására jutott, hogy a volt ügynöküknek széles körű hírszerzési lehetőségei vannak amerikai és angol „vonalon”.?
A Bt-dosszié tanúsága szerint „Baronesz”-t 1959. február 12-én kizárták a hálózatból, a kapcsolat felújításának gondolata ugyanakkor időről időre felmerült a hírszerzés részéről, mivel az Egyesült Államokban több befolyásos rokona is élt. Ennek esetleges megvalósulásáról azonban nem maradt fenn dokumentum.
